Mocsárivirág-szerelem

Tucatnál több színárnyalatban pompáznak kertjében az óriási, húsz-huszonöt centi átmérőjű virágok. Pontosan 220 bokra van, zömmel 15-20 évesek. Virágaik bordók, rózsaszínűek, ciklámenesek, fehérek, lilásak. Ilonka szinte eltörpül egy hatalmas, tizenöt éves bokor mellett. Két sátor alatt cserepekben sorjáznak az eladásra szánt palánták. Férje akkor viszi őket piacra, mikor bimbóik már jelzik, hogy milyen színű lesz a viráguk.

– Egy kis nógrádi faluban nőttem fel, a párom pedig Turán. Ő nyugdíjas postás, de még dolgozik – meséli a csupa mosoly, derűs asszony. – És milyen az élet! Itt a Vasút utcán lakunk, 47 éve pedig a hatvani vasútállomáson ismerkedtünk meg. Házasságunk után Salgótarjánban, egy panelház hetedik emeletén laktunk, akkor én bolti eladó voltam. Tíz évig se bírtuk a bezártságot. Egyszer jöttünk haza anyósomhoz, megláttunk egy eladó házat, és rögtön megvettük. Ennek 25 éve. Fiunk, lányunk is helyben lakik. Hat unokánkból a legidősebb 18, a legkisebb 3 éves. Árvácskával, liliommal kezdtem, aztán egyszer megláttam a hatvani piacon egy mélybordó mocsári hibiszkuszt. Szerelem az első látásra, miként a párommal volt! Húsz éve egyetlen tővel kezdtem, és bizony semmit se tudtam a tartásáról. Hol volt még akkor az internet, és szakirodalom se nagyon létezett.

– Ilonka sose jár piacolni?
– Alig mozdulok ki itthonról, jól elvagyunk a virágaimmal. Jönnek ide úgyis elegen, főleg hobbitartók, néha termesztők is, bár elég kevés van belőlük az országban. Ám ha egy hirdetésben olyan virágot látok, ami nekem még nincs, azonnal kocsiba ülünk. Állítólag tőről is szaporítható a mocsári hibiszkusz, de én a magra esküszöm. Csak holland magot vetek. A bátyám szokta hozni, mert régen a hollandiai nagykövetségen volt gondnok, és a lányához ma is kiutazgat. Évente ezer mag, darabja 30 forint, de kiváló minőségű! Ezeket áprilisban elvetem, és nyárra már bimbóznak. Egy magból egy tő, vagyis egy cserép lesz, ennek ára ezer forint. Annyi belőle a haszon, mintha minimálbérért dolgoznék, csakhogy ez nekem élvezet!

– Mindig is szerette a virágokat?
– Igen, és már a férjemet is „megfertőztem vele”, ma már rabjai vagyunk a mocsári hibiszkusznak. Csodálatosak a virágai! Júliustól hajnalban nyílnak, este becsukódnak, és csak egy napot élnek. De a bokrokon rengeteg a bimbó, s a fagy beálltáig nyílnak. Igénytelen, csak atka ellen védem, viszont sok napsütés és víz kell neki. Van ásott kutunk, esténként abból locsolok. Gyökerei jól bírják a kemény telet is. Egyszer egy orvos vett tőlem, és azt mondta: ezeket receptre kéne felírni, mert jobb ellenszerei a depressziónak, mint a pirulák. Én gyakran beszélgetek is velük, és megértenek. Idén egy csúnyácska bokromnak mondtam: „Hékás, ideje lenne megszépülnöd!” Nem hittem a szememnek, másnap szebb virágai nyíltak! Volt egy páfrányom, akivel egész télen diskuráltam, miközben varrtam. Mikor tavasszal kiköltöztem a nyári konyhába, bent hagytam, nehogy huzat érje. Egy hét után belehalt a bánatba. Már internetes oldalunk is van, a párom munkatársa szerkesztette. Nem az egyedüli, de azt mondja, a miénk az első a népszerűségi listán. Tőlem idegen a számítógép, de egyszer megnéztem. És képzelje: nekem is a miénk tetszett a legjobban!