Padlizsánlila álmok

Termelni szinte mindenki tud már, a növényvédelmen áll vagy bukik minden – mondja Szilágyi Imre. A fiatalember testvérével és apjával viszi közösen a vállalkozást. Több, holland mintájú üvegházban paprikát, paradicsomot, uborkát és az idén először padlizsánt is termesztenek.

Az egyik üvegházban álldogálunk: körülöttünk több méter magasra felfuttatott zöldségek, a gyökerük nem is a földbe, hanem fehér fóliába burkolt kőzetgyapotba kapaszkodik. A szükséges tápanyagokat pontosan kiszámítva adagolják a növénynek, amely nem veti meg az állandó, kellemes hőmérsékletet. A jó klíma a kártevőknek is kedvez, amelyek így vidáman szaporodnak, ráadásul hamar ellenállnak az egyes növényvédő szereknek. Tulajdonképpen ezzel összefüggésben került a padlizsán Szilágyiék üvegházába.

– A kártevők a paprikára hozták a bronzfoltosság vírusát – magyarázza a ¬fiatal kertész. - A tripsz terjeszti, ez a szívogató kártevő, ami ellen meglehetősen nehéz védekezni. A nyári paprikatermesztés ezért nem igazán sikeres. A padlizsánnak arányosan kisebb a munkaerőigénye, viszont jobb az ára, s eddig nem volt különösebb hagyománya Magyarországon, ezért nem olyan nagy a konkurencia.

– Nyáron a szabadban sokkal olcsóbban és szinte bárki tud szép paprikát, paradicsomot meg uborkát termelni, viszont hatvanforintos paprikaárnál egy ilyen költséges technológiával nem éri meg vele foglalkozni. Ehhez a játékhoz nagyon sokba kerül az egyre drágább műtrágya. Idén annyiban jól jártunk, hogy a sok esőzés miatt a szabad földön később lehetett elindulni, így nyárra is versenyben maradtunk.

A padlizsán vagy törökparadicsom egy burgonyaféle, a burgonyafélék családjába tartozik, amit elsősorban a mediterrán és az arab konyha használ. Formára tökre, színére viszont csakis padlizsánra hasonlít. Magyarországon még mindig nem nevezhető egészen közismert ételnek, ami azért lehet, mert nem hús és nem krumpli. Éppen ezért Szilágyiéknak is az első gondjuk az értékesítés volt: jelenleg egy tész-en keresztül áruházláncok polcaira kerül a padlizsánjuk.

Szilágyi Imre már nem az első az általam megismert termelők sorából, aki valami különlegességet állít elő, de fogyasztóként nem rajong érte különösebben. – Grillezni lehet, meg padlizsánkrémet készíteni belőle – szedi össze a gondolatait, de látszik, hogy az üvegházon kívül körülbelül akkor lát padlizsánt, amikor felrakják a teherautóra. Szerencsére én ennél nagyobb reklámot tudok csapni ennek a sokoldalú növénynek: lecsóban, különböző rakott ételekben, magában sütve, sajttal és paradicsommal, mentás joghurttal, levesnek, nehéz zabának, de könnyű vacsorának is egyaránt nagyon jó.

Termelőjét ez nem kell, hogy feltétlenül érdekelje: elég neki, hogy veszik, aztán hogy a vásárlók mit csinálnak vele, legyen az ő gondjuk. A lényeg, hogy a gazda ismerje a növény igényeit. A padlizsánnak ugyanis sok fényre van szüksége meg poszméhre a porzáshoz, ezért aztán télen nem lehet megtermelni néhány hónapig. Tudja, milyen tápanyagból mennyire van szüksége a növénynek. Tudja, hogy az üzletláncok a 250–400 grammos padlizsánt fogadják el, a kisebbet vagy a nagyobbat nem szeretik. Tudja, hogy tavasszal, az első terméssel komoly felárat lehet zsebre tenni, ezért erre az időszakra érdemes elsősorban koncentrálni.

Nyáron pedig jó a termés, de alacsonyabbak az árak, míg az ősz eléggé hullámzó, attól függően, hogy a hideg fóliások meddig tudják nyújtani a szezont. Vagyis termelői szemmel a padlizsánról majdnem ugyanazt kell tudni, mint a paprikáról: hogyan védjük meg a tripszektől, és hogy valahol valakik valamiért megeszik.