Ciróka-maróka boróka

Hazánkban a közönséges boróka az egyetlen őshonos a világon elterjedt számos változat közül. Igénytelen, az átültetésre azonban roppant kényes; csak az egészséges, dús gyökérzetű, földlabdás egyedek képesek túlélni.

Alkalmazkodóképessége legendás: sem talajban, sem klímában nem válogat. Jól bírja a napot, de megél árnyékban is. A legszárazabb sovány meszes talajon, a löszön és a sívó homokon egyaránt megtaláljuk. Így Bugac száraz homokján ugyanolyan szépen díszlik, mint az Őrség savanyú erdőtalaján. Kétlaki növény, hím- és nőegyedei jól elkülöníthetők. Bogyótermése kezdetben sötétkék, majd feketére színeződik. (Egyes helyeken pálinkát főznek belőle.) Magja elfekszik, gyakran csak a második-harmadik évben csírázik ki, ezért szaporításra nem igazán alkalmas. Ellenben a tőről leválasztott hajtásdugvánnyal jól szaporítható.

A közönséges boróka 3-5 méter magasra növő, sűrű, fölálló ágazatú bokor. Rövid, ár alakú tűlevelei örvösen állnak, szúrósak. Kiváló téltűrő, de állja a tűző napot is. Ritkás gyökérzete miatt rosszul bírja az átültetést, ezért lehetőleg fiatal és termesztőedényes (földlabdás) növényt telepítsünk. Parkokba, kerti rézsűre, utak mellé csoportosan ültethető. A Bakony nevű forma a közönséges boróka egyik igen tetszetős változata, amely kifejlett korában 3-5 méter magas, szép szabályos keskeny oszlopformát ölt.

A kínai boróka elfekvő ágú változata (a pfitzeriana) az egyik legkedveltebb nálunk. A kifejlett bokor 2-3 méter magas és 3-4 méter átmérőjű. Ágai vízszintesek vagy fölállók, a hajtásvégek azonban enyhén csüngők – ez adja a növény jellegzetes alakját. A talajban nem válogat, szépen és gyorsan nő. Jól tűri az árnyékot is, noha napos helyen a bokra tömöttebb, szebb lesz. Egyedüli növényként (szoliterként) is jól mutat, de alkalmas rézsűk, kerti szegletek beültetésére is. A kúszó boróka mindössze 30 centiméter magas, sűrűn elágazó, földön fekvő bokor, amely idővel sűrű „gyepet” alkot, ezért kiváló talajtakaró. Kényes növény, mindenekelőtt víz- és páraigényes, ezért száraz kertbe nem való. Sziklakertekben gyönyörű zöld párnát képez.

Szintén talajon kúszik a nehézszagú boróka, amelynek sokféle változatát szaporítják. Ellenálló, hideg- és szárazságtűrő, a talajban nem válogat. Egyes változatai heverők, mások fölemelkedő vagy visszahajló ágúak. A terjedő bokor egy idő után nagy területet borít be, ágai legyökeresednek. Kertbe talajtakarónak, valamint rézsűk beültetésére kitűnő, ráadásul még a nyírást is jól tűri, így tetszés szerint alakítható.

A Juniperus sabina tamariscifolia a nehézszagú boróka legszebb fajtája. Napos fekvésben kiváló gyeppótló, a sírhantot is jól takarja. A Juniperus scopulorum skyrocket az oregoni boróka közepes termetű (6-8 méter magas), keskeny oszlop alakú fajtája. Aligha akad ennél karcsúbb, légiesebb fenyőváltozat. Igazi különlegessége a kertnek.