Hacacáré tőkétől a csárdáig

Hogy a szőlősgazdáknak mitől lesz jókedvük, arról sokat nem tudtam meg. A tanácsukat viszont – hogy a magyarok igyanak magyar bort – megfogadnám, ha sofőrrel jöttem volna. Így azonban marad a must – meg a munka.

Ha nem láttam volna érkezésemkor a fekete autócsodákat a Tenkes csárda parkolójában, akkor is tudnám, hogy nem tévesztettem el a házszámot. A kétszáz fős társaságban ugyanis – hűvös idő ide, félórás csúszás oda – mindenki rendületlenül mosolyog. A nap viszont csak azért se teszi, illusztrálva ezzel a szőlőérleléshez való idei őszi hozzáállását.

– A biztató nyár után lelohasztó ősz jött. A korai fajták kilencven százalékát sikerült megóvnunk, de a későieknek kellene még két-három hét napsütés – mondja Szél Géza, a diplomataszüret házigazdája, a két család által működtetett Janus borászat résztulajdonosa és főborásza. Az országos helyzethez képest szerencsésnek mondhatják magukat: tizenkét hektáros egybefüggő ültetvényük nagy részét nemcsak ő járja naponta végig, de névrokona is gyakran ott lengedez. A hamar felszáradó területen így összességében húszszázalékos terméscsökkenéssel számolnak, míg az országban helyenként ötvenről is beszélnek. Ráadásul négyszáz illusztris kéz szüreteli a szőlőjüket.

Ebben a sorban például Rodrigo Nieto Maturana, a chilei nagykövet.
– Lefogadom, hogy nem először csinálja – mondom a ládájára nézve. – Tízszer annyit szedett már, mint a többiek.
– Még sosem jártam szüreten, de minden feladatnak ilyen lendülettel állok neki – válaszolja, én meg arra gondolok, hova fejlődhet a két ország kapcsolata, hisz másfél hónapja tölti be e posztot.

Kicsit arrébb fekete öltönyös, nyakkendős úr serénykedik. Tunézia Nagykövetségének ügyvivőjéhez, Adnene Da¬mergi meghatalmazott miniszterhez van szerencsém, aki a látszat ellenére rutinos szüretelő, már a tavalyi rendezvényen is részt vett.
– Nálunk nem ekkora esemény a szüret, igaz, a mi szőlőkultúránk nem is olyan régi, csupán százéves.

A legalább tizenöt percig tartó munka után végre eljön az ebédidő. Lovas fogatok érkeznek, az egyiken van még egy hely, felkéredzkedek. Nem mintha nehezemre esne a húszméternyi út, ami a szemközti csárdáig vezet, de az ember nem zötyöghet mindennap a jordániai konzullal egy szekéren. Zaid Naffa pontosan velem szemben ül, szerencsére nem esik ki a kanyarban – és én sem –, így számszerűsíthetjük, hogy a huszáros díszőrségnek, a cigányzenének, a mellettünk kalapáló kovácsnak, a szilvapálinkát kínálgató magyar ruhás hölgyeknek és az egész hacacárénak mi is a jelentősége.

– Magyarország és Jordánia között az áruforgalom értéke 2004-ig, negyven éven át évi hatmillió dollár volt. Ez mára háromszázmillióra emelkedett. A Jordániába exportált magyar termékek között meghatározó mértékű a sajt. A bor aránya egyelőre nem nagy, de az ilyen eseményeknek köszönhetően a következő három-négy évben jelentősen emelkedhet.