Besztercei ostroma

Hiába terítik be a piacot a külföldi szilvák, ha valaki igazán ízletes gyümölcsre vágyik, az a nyár végén már a Beszterceit vagy a Debreceni muskotályt keresi. Korábban sok fajtáról gondolták, hogy fölveszi a versenyt, netán ki is üti a Beszterceit a piacról. Ilyen volt például a valamivel korábban érő Stanley, ami igaz, hogy nagyon sokat tud teremni, tetszetős is, ámde a húsa nem igazán zamatos. (Befőttnek jó lehet, de csak ezért tartani egy szilvafát a kertben nagy luxus.)

Nem is csak nosztalgiából lett ismét ilyen fölkapott a Besztercei, nem is csak azért, mert évszázadokkal ezelőtt már az „országképhez” tartozott, hanem egyszerűen azért, mert kitűnő ízével, zamatával egyik fajta sem veheti föl a versenyt. Pedig sok baj van vele: megtámadhatja a vírus, fagyzugos helyen a tavaszi fagy learathatja a termést, száraz viszonyok között pedig félig érve ledobja a gyümölcsét. De hát valamit valamiért: jó termőhelyi körülmények között kiváló gyümölccsel fizet, ami jó áron értékesíthető. A faiskolákban az Nm 122-es klónja kapható, ezt érdemes telepíteni.

A Debreceni muskotály (amely szintén kapható a lerakatokban) ugyancsak nem egyszerű eset, leginkább azért, mert idegen termékenyülésre szorul. Szerencsére olyan porzófajtái vannak, amelyek szintén érdemesek a telepítésre. Ilyen például az Althann ringló, amely igen nagy, édes-savanykás ízű gyümölcsöt érlel, ami ¬augusztus közepétől szedhető. De jól porozza a Sermina is, amely szintén ringlóféle, gömbölyű, liláspiros nagy gyümölcse lédús, kellemes és magvaváló. Július második felében érik, komoly hibája, hogy csak keveset terem. Ellenben a President, ez a szeptember közepén-végén érő, külföldi nemesítésű fajta korán termőre fordul, rendszeresen és bőven hoz termést, emellett szintén jó porzója a Debreceni muskotálynak.