Lábon áll a búza novemberben

Csapadékos időjárás volt idén, amilyenre a kilencvenéves aggastyánok sem emlékeznek – és amelyik tönkretette a gazdaság termésének az egyharmadát. Az Agroszöv 2000 hektárjából 900 hektáron vetettek kenyérnek valót, mellette napraforgó és repce került a földbe, már ott, ahol egyáltalán rá lehetett menni az átázott talajra. Körülbelül 750 hektáron egyáltalán nem tudtak vetni.

Sípos Géza igazgató gyors számvetést végzett, ezek szerint 67 százalékos a káruk, ami 110 millió forint árbevétel-kiesést jelent. Ilyenkor az ember azt hinné, fizet a biztosító. Sajnos azonban belvíz ellen egy idő óta nem tudja bebiztosítani magát a társaság, mert megszűnt az ilyen biztosítási forma. S a baj nem jár egyedül, jégkáruk is volt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ebből tízmillió forintot megtérített a biztosító. Ott állnak sorba a kárenyhítési alapnál is, innen 4-5 millió forint jöhet össze, többen nem reménykedhetnek, mivel az országban a szélsőséges időjárás miatt 150 milliárd forintnyi kár érte a mezőgazdaságot. Ezt a rosszul sikerült évet száz földtulajdonos és számos hozzátartozójuk sínyli meg, ugyanis az ő földjüket haszonbérletben műveli a részvénytársaság.

Mi lehet ilyenkor tenni? Sípos Gézáék átütemezték a banki hiteleket, a föld bérleti díjai-nak fizetését, a kárt pedig meg lehet nevesíteni. Akárhogy is számolnak, a részvénytársaság 20-30 millió forintos veszteséggel zárja az évet. Következik majd a beszámoló a gazdálkodásról, ám meglepetés ott már nem érhet senkit, mivel a vezetők mindenkit levélben értesítettek a helyzet alakulásáról, sőt még arra is kérték a helybelieket, hogy személyesen győződjenek meg a kár nagyságáról. Az eddigi visszajelzések szerint a tulajdonosok döntő többsége megérti a nehéz helyzetet.

A határban a látvány lehangoló. November van, s bár tavaszias az idő, elveszi az ember kedvét, ahogy a búza megszürkült kalászaival, gyámoltalanul, elesetten bele van rogyva a sártengerbe. A parcella szélén látszik, miként próbálkozott néhány gép a bejutással, ám pár méter után úgy kellett őket kivontatni az iszapból. Ha rá tudnak menni a talajra, akkor beszántják az időközben fuzáriummal megfertőződött kenyérnek valót. A táblák szélén gyommal benőtt vízelvezető csatornák húzódnak.

– Ezek nem tudtak volna segíteni? – kérdeztem Sípos Gézát.
– A kárt mindenképpen lehetett volna enyhíteni, csak éppen ahány csatorna van, annyi a tulajdonos is. Van, amelyik az önkormányzaté, némelyik a közútkezelőé, van állami csatorna, víztársulati csatorna. Ahány tulajdonos, annyi érdek, annyiféle szándék a karbantartásra. Át lehetne adni valamennyi kezelését a jászkiséri víztársulatnak, őket könnyebben lehetne kötelezni a rendszeres karbantartásra, és talán újabb özönvíz már nem okozna ekkora kárt a mezőgazdaságnak.