Legyen hűvös a fogadtatás

Most még alaposabban válogassuk át az eltartásra szánt terményeinket, és csak az ép, földtől megtisztított sárgarépát, petrezselymet, zellert, téli retket használjuk föl. Ilyenkor, a téli spájzolás idején válik igazán fontossá a fajtatulajdonság, nevezetesen, hogy a tárolásra szánt fajta „jól tárolható” minősítéssel is rendelkezzen. Erre a célra elsősorban a hosszú tenyészidejű zöldségfélék alkalmasak.

Ne siessük el a kései kelkáposztának és a bimbóskelnek a betakarítását, hiszen ezeknek még jót is tesz, ha egy kis fagy éri őket. Eltartásuk egyik bevált módja, ha tövestől fölszedve spárgát kötünk a gyökerükre, és fejjel lefelé fölaggatjuk a pincében. Így nem füllednek be és sokáig frissek maradnak. A másik, kevésbé macerás módszer, ha a torzsánál elvágva és megtisztítva ládába rakjuk a káposztákat. A fejeket szikkasszuk meg és csak teljesen szárazon tegyük a ládába. Szőlőből csak a laza fürtű fajtákat tároljuk, azokból is vágjuk ki a beteg, sérült (repedezett) héjú bogyókat, mert a raktározás alatt a kórokozók főként a sebzéseken át fertőznek.

A pincében, illetve tárolóban rendszeresen ellenőrizzük a hőmérsékletet, és ügyeljünk, hogy az ne emelkedjen 4-5 fok fölé. Ha a külső hőmérséklet emelkedik, az átlagosnál is gyakrabban szellőztessünk. A gyökérzöldségeket takaró homokot rendszeresen permetezzük vízzel, hogy állandóan nedves legyen, de a túlnedvesítéstől óvakodjunk. A tél folyamán is tartsuk rajta a szemünket a tárolt termelvényeinken, és akkor számolhatunk a legkevesebb kárral, ha időnként átválogatjuk őket, majd elkülönítünk minden olyan termést, amelyen a fertőződés nyomait látjuk.