Tehénorrú a paprikaerdőben

Karola asszony bolgárkertész édesapjától örökölte azt a tudományt, amely ma is megállja a helyét. Vegy¬szermentes környezetben, természetes anyagok felhasználásával termesztenek zöldségeket. Nyertek már országos kertészeti díjat, legutóbb a megyei kert-barátkörök kiállításán különdíjat kaptak.

Látványnak is egyedülálló a gutorföldei nyugdíjas házaspár kertészete. Az idei csapadékos időjárás ellenére a szabadföldi parcellákon csokrokban sárgállik, piroslik a paprika, a pici hegyes erős és cseresznye fajtáktól az Angliából szerzett hosszúkás pirosig. Utóbbi nem hibrid, s ezért is jósolnak neki szép jövőt, hiszen jól érzi magát ezen a vidéken. A hosszú fóliasátorban is kipróbálták, termetesre fejlődött, húsa pedig ízletes. A fólia alatt valóságos paprikaerdőben sétáltunk. Minden tő vezérhajtása zsinegen fut a tartóbordákig, és a vastag húsú, „tehénorrú” sárga, piros, zöld terméseket mintha rájuk fűzték volna.
– A férjem érdeme – jegyzi meg Karola asszony. – Egész idényben metszi a töveket. Amikor a végére ér, kezdi az elején.

Nagy a gyakorlata a parasztemberből lett kertésznek, mert hosszú éveken keresztül végezte a kézügyességet, pepecselést igénylő beporzást a hibrid vetőmagok előállításánál. A kertészeti kutatóintézetnek termeltek magot, s a minőségét fémjelezte, hogy külföldre is került belőlük. Néhány éve azonban ezzel már nem foglalkoznak, „csak” termelnek és átadják ismereteiket a környék kiskerttulajdonosainak. Kis szaporítóházuk segítségével tavaszonként hatezer palántát nevelnek eladásra. A hibrid magvakra 80-150 ezer forintot költenek, egy szem 15-25 forintba kerül. Vakondtúrásokból gyűjtik a földet, amit sütőben átforrósítanak, úgy fertőtlenítik, s ebbe vetnek. A vetőedény a kazán tetején melegszik, s ha kikeltek az apró növények, egyenként pikírozzák. Mintegy 300 négyzetméternyi fólia alá ültetik a palántákat. Az ágyásokat szerves trágyával gazdagítják, a növények védelmére békarokkával kevert csalánlét és a biotermesztésben engedélyezett rovarölő szert adagolnak ültetéskor.

– Egy ideig bejelentett, ellenőrzött biokertészkedést folytattunk, de az évi 55-60 ezer forintos kiadást nem bírja el a mi hobbikertészetünk – mondja Fercsákné. – De enélkül is a biogazdálkodás alapelvei szerint termelünk, hiszen a bolgárkertészetnek is ez volt az alapja. Az egészséges táplálkozás híve vagyok, az is voltam mindig. Még óvodai élelmezésvezetőként előadásokat tartottam, s az intézmény udvarán zöldség- és fűszerkertet alakítottunk ki. Tavaly elnyertük a Zöldóvoda címet. Már nyugdíjas vagyok, de nagy örömmel látom, hogy szívesen jönnek zöldségért a kisgyerekes családok, akiknek segítek a kert kialakításában. Sok a munka, gyerekeink, akikre mindennap alapozhattunk, már kirepültek a családi fészekből, de a négy unokával visszajárnak segíteni a legnagyobb munkák idején. Nem szeretnék dicsekedni, de a lányomék Nagypáliban élnek, és az idén szebb paprikát termeltek, mint mi.

Pedig Karoláék sem panaszkodhatnak, még 45 dekás paprikát is mértek. Nem csoda, hogy rendszeresen idejár vásárolni egy osztrák vendéglős. Amikor a termesztés legkényesebb pontját, a növényvédelmet hoztam szóba, a házigazda Fercsák László elárulta a titkot:

– A legfontosabb a növények jó táplálkozása, erőnléte. Ezért adjuk nekik a sok tehéntrágyát. A levéltetvekkel pedig nincs gond, a fürkészdarazsak meg a katicabogarak megteszik a magukét. Van belőlük elég, hiszen telepítjük őket.

A kertben külön helyet kaptak a gyógy- és fűszernövények. Hátul pedig gombasarok alakult ki. Itt szokták lerakni az istállótrágyát és a helyén csaknem egész évben lehet gombát szedni.