Változatok tujára

A tuja azért is terjedt el nálunk, mert európai viszonylatban hazánkban a legjobbak számára az életkörülmények. Ebben nagy valószínűséggel része van annak, hogy a legrégebben honosított díszfenyőink egyike, amelynek magról kelt nemzedékei az idők folyamán jól alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz. Nem igényes a talajra, nem szenved a fagyoktól és a szárazságtól. Hajtásai csak éghajlatunkon érnek be igazán, ezért csak nálunk télálló. Ritkásabb gyökérrendszere miatt aránylag jól viseli az átültetéssel járó megpróbáltatásokat is. Nyírott és nyíratlan sövénynek egyaránt alkalmas.

A világon és nálunk is a leggyakrabban ültetett nyugati vagy közönséges tuja Észak-Amerikából származik. Hazájában 20 méter magas fává fejlődik, nálunk csak közepes magasságúra, 10-12 méterre nő. Koronája ritkás, ágai sűrűn elágazóak, rajtuk a hajtások lágyan csüngnek. Pikkelylevelei fölül hamvas-, alul sárgászöldek. Télen a lombja barnás színt ölt, de tavaszra visszazöldül. Apró, sárgászöld tobozai a hajtások fölső részén képződnek. Nálunk az alapfaj már visszaszorulóban van, egyre inkább a fajtáit telepítik. Ezek egyike a szemrevaló külsejű malonyai tuja, oszlopos növekedésű, 12-15 méter magas, koronájának átmérője nem haladja meg az egy métert. Valamennyi oszlopos tuja között ez a legkarcsúbb és talán a legszebb is. Lombja sötét, fényes zöld, télire kissé megbarnul. Kiválóan tűri a telet, a hó is alig károsítja. Csapadékos, párás termőhelyen fejlődik a legszebben, sűrűn ültetve mutatós, magas sövény nevelhető belőle.

A columna fajta a közönséges tuja egy másik változata, amelynek ági dúsan ágaznak el. Koronája szabályos oszlopformát ölt, magassága azonban csak 4-5 méter. A szélsőségesen száraz, illetve nedves talajok kivételével mindenhova ültethető, sövényként csak kevés metszést igényel. A smaragd változat a levélszínéről kapta a nevét: lombja egész éven át smaragdzöldben pompázik. Koronája keskeny, tömött kúp alakú, 5-6 méter magasra nő, napjainkban alighanem a legnépszerűbb sövénytuja.

A közönséges tuja kis növésű, sárga színváltozata (az aurea) élénksárga, enyhén rózsaszín árnyalatú lombot növeszt. A levélzet nyáron aranysárgára, ősszel vörösre vagy bronzbarnára vált. Magányosan ültetve mutat jól gyepben vagy sziklakertben. A globosa lapított gömb alakú fajta, bokra a magasságánál kissé szélesebb. Mivel ágai és hajtásai sűrűn állnak, az egész bokor nagyon tömör. A kifejlett növény másfél-két méter magas, világoszöld lombozatú. Nyírni nem kell, anélkül is megtartja formás alakját. A telet jól tűri, a szárazságot már kevésbé, így aszályos időszakban öntözést igényel. Védett, párás környezetben díszlik a legszebben, magas örökzöld bokrok társaságában.