Vigyázat, nehogy belegeljék!

Pocsolyákat, sekély vizeket, valamint a nedves környezetet kedvelő állataink, a törpe iszapcsigák az idén olyan területeken is elszaporodtak, ahol korábban nem fordultak elő. Önmagában ez még nem lenne olyan nagy baj, azonban nálunk a törpe iszapcsiga a májmétely fejlődéséhez nélkülözhetetlen köztigazda, ami fokozott veszélyt jelent a legeltetett juhokra, kecskékre, szarvasmarhákra, de a vadon élő kérődzőkre is.

A paraziták roncsolják a májszövetet, az epeereket és a máj vérereit, ezáltal vérveszteséget is okoznak, de toxikus hatásuk is van. Ha a juh szervezetében mintegy 50, a szarvasmarháéban pedig 250 májmétely van, ez már tünetekkel járó megbetegedést okoz. A kór heveny formája főként juhok és fiatal szarvasmarhák között a nyár végi, kora őszi kései legeltetés után néhány héttel jelentkezik, ilyenkor legnagyobb az esélye a tömeges fertőződésnek. A heveny májmételykór átlagos években októberben a leggyakoribb, de idén már korábban jelentkezett. Az állatok enyhén lázasak, bágyadtak, étvágytalanok, gyorsan lesoványodnak, gyakori a has térfogatának megnövekedése. Szájuk nyálkahártyája sápadt, a máj tájéka nyomásérzékeny, gyakori a sárgaság is. A betegek állapota fokozatosan romlik, egy-egy állat hirtelen elpusztul, de az elhullás tömeges is lehet. A heveny kór akár három-négy nap alatt végezhet a birkával.

A betegség lehet lassúbb lefolyású is, 4-6 hétig eltarthat, ilyenkor a tünetek enyhébbek, azonban gyakoribb a hasmenés. Amikor az állat nem tömegesen és nem egyszerre fertőződik, hanem kisebb mértékben és folyamatosan, akkor a tünetek csak később, a téli hónapokban jelentkeznek. Olyankor szintén csökken az étvágy, az állatok vérszegények, a gyapjú tompa fényű és szakadékony, juhokon az áll alatt, szarvasmarhákon a lebernyegben és a has alatt ödémás beszűrődések keletkeznek.

A betegség megállapítása nem mindig könnyű, hiszen a tünetek nagyon sok betegségnél láthatók. Bélsárvizsgálattal nagy biztonsággal csak az idült májmételykór diagnosztizálható. A betegség megelőzhető, ha nagyobb gondot fordítunk a legelők vízállásos területeinek felderítésére, megszüntetésére. A betegség heveny fellépése esetén különösen indokolt a gyors beavatkozás, a legelő állomány áttelepítése.

Azokon a területeken, ahol a májmételykór a korábbi években is rendszeresen előfordult, esős nyarak után mindenképpen célszerű a legeltetett állomány féregtelenítése. Ha a kezelést a legelő állatoknál végeztük, az állományt a fertőzött legelőről azonnal el kell távolítani, majd nyolc hét múlva a kezelést meg kell ismételni. Javasolt a téli bélsárvizsgálat, és fontos, hogy petéket ürítő, fertőzött állat semmiképpen ne kerüljön ki tavasszal a legelőre.