Bordó lesz a sárgarépa?

Piacközpontú lett a jövő zöldségfajtáinak nemesítése. Emellett egyre fontosabb fogyasztói követelmény az ízletesség és a gazdag beltartalom, a termelők részéről pedig a sokoldalú ellenálló képesség, illetve a könnyű termeszthetőség. Minél tovább lehessen a pulton tartani a zöldségfélét – ez pedig az üzletek egyik legfőbb elvárása. Amihez az kell, hogy az adott zöldség hosszú ideig ne puhuljon meg és a betegség se kezdje ki. A technológia változásával előtérbe került a talaj nélküli termesztésre alkalmas fajták nemesítése, ugyanakkor nagy a termelői igény a könnyen termeszthető, minél kevesebb zöldmunkát igénylő fajták iránt is (például paprikánál, paradicsomnál). Az ellenálló képesség változatlanul fontos cél minden zöldségfélénél.

Mint Bittsánszky János, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet vezérigazgatója tájékoztatásából kiderül, a mi Cecei paprikánk túlnőtt a hazai kereteken, miután a mediterrán országok egész sora foglalkozik ennek exportcélú téli termesztésével, így nemesítésében lényegében az összes nagy nemesítő cég érdekelt. Európa-szerte egyre keresettebb a korábban csak Dél-Európában ismert kápia paprika, amellyel kapcsolatban megjelent a hajtatásra való alkalmasság igénye is. Ugyanez áll a fűszerpaprikára, mivel terjed a fólia alatti termesztése, ahol is a folyton növő fajtákat részesítik előnyben a csokrosokkal szemben. A paradicsom esetében a lisztharmat-ellenállóság, illetve a jobb íz és a nagyobb szárazanyag-tartalom az elsődleges nemesítési cél. Újdonság a különféle biológiai¬lag aktív anyagokra való nemesítés, amivel a paradicsom antioxidáns hatását növelik meg.

Visszaszorulóban van a sima héjú konzervuborka Európában, előretörtek a szemölcsös fajták, és ez a változás nem került el bennünket sem. Ki tudja, miért, de nem keresett a fekete héjú görögdinnye a piacon, a vásárlók csak a csíkosban bíznak. Noha a koraiság továbbra is az egyik nemesítési cél, ez azonban már veszít jelentőségéből, miután napjaink globális piacgazdaságában valahonnan bármikor lehet dinnyét szállítani. Érdekes, hogy amíg Nyugat- és Észak-Európában a kistestű, dobozos fajtákat keresik, addig Dél-Európában és a Balkánon a 10-15 kilós görögdinnye a kedvelt. A dinnye és az uborka termesztése tekintetében egyaránt fontos változás, hogy a korábbi intenzív helyett ma egyre inkább az extenzív művelés dívik, megteremtve az ilyen típusú fajták iránti igényt.

Túlságosan csípős a magyar hagyma a világ fogyasztói számára, így a nemesítők a mérsékelten csípős, illetve édes fajták előállítására összpontosítanak. A zöldborsó-nemesítésben a nagy cukortartalom és az egyöntetű szem a fő kívánalom, míg szárazbabból a nem fakuló, erőteljes színű terméseket várja a piac. A káposztaféléknél – a különféle kártevőknek, kórokozóknak ellenálló fajtákon túl – kiemelten fontos nemesítési irány lett a miniváltozatok előállítása.

Persze az ember már csak olyan, hogy várja a különlegességeket is. Ennek jegyében született meg a világ nemesítői intézeteiben a világossárga, a fehér és a bordó színű „sárgarépa” (amit ezek után már jogos idézőjelbe tennünk). De különlegessége okán vált közkedveltté az olaszok fekete káposztája és vörös színű cikóriája – ez utóbbi még ráadásul keserű is.