Zöldért pirosat

A kecskeméti székhelyű Bács-Zöldért Zrt. a rendszerváltásig kizárólag belföldön értékesített. A kilencvenes években viszont változott a helyzet: a külföldi csatornák bedugultak, a hazai piacon túlkínálat alakult ki. Kaotikus állapotok uralkodtak, virágzásnak indult a feketekereskedelem, a nepperekkel pedig lehetetlen volt versenyre kelni.

– Ebben a helyzetben felismertük az export szükségességét – mondja Bűdi Zsolt, a Bács-Zöldért Zrt. vezérigazgatója. – Kerestük az újabb kapcsolatokat azok a külföldi partnerek is, amelyek korábbról ismerték a magyar árut. Meg kellett vívni a csatát a konkurenciával, például a spanyolokkal meg a franciákkal, és idehaza is kezdett megerősödni néhány exportcég.

Ennél azonban sokkal nagyobb gondot okozott a külföldi vállalkozások megjelenése, amelyek szabálytalanul működnek, majd hirtelen továbbállnak, a hivatalok képtelenek utolérni őket. Bizonyos szlovák, román, lengyel csoportok még azt a fáradságot sem veszik, hogy telephelyet béreljenek, közvetlenül a termelő fája alól viszik el a termést, és zsebből fizetnek, euróban. Régen megérett az idő a szigorításra, s ezt már a multik is szorgalmazzák.

A kecskeméti vállalat elsősorban a német piacra szállít. Tíz éve az elsők közt fedezték fel a balti országokat is. Oroszországot viszont azért nehéz újból meghódítani, mert a megszűnő kapcsolatokat követően túl sok időt vesztegettünk el, a magyar partnerek helyébe franciák, hollandok, olaszok, újabban pedig lengyelek és szerbek léptek.

Nyugaton is van mivel szembesülni: például az olasz, a holland, a spanyol állam olyan mértékű többlettámogatást tesz az exporttermékek mellé, amiről a magyar gazdálkodók nem is álmodozhatnak, holott ugyanúgy tagjai az uniónak. Mivel összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak a külföldi exportőrök, a magyar vállalkozóktól még nagyobb erőfeszítéseket és áldozatokat követel a piacon maradás. Egyre szűkül a hazai termékpaletta is, a magyar fokhagyma vagy a makói vöröshagyma sokat vesztett régi hírnevéből, a burgonyát, az almát illetően is elvesztettük hajdani pozícióinkat. Szégyenszemre ezekből behozatalra szorulunk, amiben az is szerepet játszik, hogy nálunk túl drága a termelés. Ezért lephet el bennünket az olcsó és silány külföldi áru.

– Tudomásul kell vennünk a multik jelenlétét is – mondja Bűdi Zsolt. – Néhány éve legnagyobb beszállítói voltunk az egyik cégnek, de életveszélyes vállalkozás volt. Minél nagyobb mennyiséget vittünk, annál jelentősebb volt a veszteségünk. Típusárura van szükség, a minőség az utolsó szempont. A Bács-Zöldért Zrt. nagy hangsúlyt fektet a termeltetésre. Szervezőként szaporítóanyaggal, műtrágyával és biztos felvásárlással segítjük a gazdákat. Főleg görögdinnyét, paprikát, spárgát, valamint cseresznyét, meggyet, szilvát és kajszibarackot értékesítünk külföldön.

Hogy Magyarországra tőlünk nyugatabbról betódulhat silány minőségű zöldség és gyümölcs, abban mi is ludasak vagyunk. Pedig ezen könnyen változtathatnánk. A németek, az osztrákok, a franciák vagy a svájciak nem kérnek abból az idényjellegű exportáruból, amit saját honfitársaik is képesek megtermelni. Szezon idején a szupermarketek beszerzői figyelik, hogy a gazdák mikor kezdik szállítani a hazait, s amíg képesek ellátni a boltokat, arra az időszakra megköszönik az idegen partnerek közreműködését. Bár a helyi portéka drágább, a fogyasztók mégis megveszik, mert tisztában vannak azzal, hogy így támogatják a hazai termelőket.

Lehet(ne) követni a példát!