Biotyúkok a kajszisban

Talán csak a só az, ami nem bio Czellerék háztartásában. Az étel, az ital éppúgy biogazdálkodásból származik, mint például a fehérneműk alapanyaga, amit külföldről hoznak.

Kertünk-udvarunkValló László2011. 01. 23. vasárnap2011. 01. 23.

Kép: Czeller Gábor tamási biogazda tyúk baromfi tél hó 2010 12 16 Fotó: Kállai Márton

Biotyúkok a kajszisban
Czeller Gábor tamási biogazda tyúk baromfi tél hó 2010 12 16 Fotó: Kállai Márton

Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke százhetven hektáron gazdálkodik. Alighanem három embernek is sok lenne az a munka, amit az agrármérnök végez Tamásiban: szervez, irányít, kereskedik – és túrja a földet; metszi a gyümölcsöskertet, kapálja a sorközöket, szüreteli a termést. Mindebben legfőbb segítőtársa a felesége, Daróczi Éva, aki agrármérnöki diplomájával kistermelőként vesz részt a több lábon álló biogazdálkodásban.

– Lassan két évtizede, az egykori Tamási Állami Gazdaság növénytermesztési ágazatvezetőjeként ért egy sokkoló élmény – emlékszik vissza a kezdetekre a férfi. – Egy őzet láttam vegyszermérgezéstől kimúlni a repcetáblában. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy agrármérnökként a biogazdálkodás útját válasszam. Tervemhez hozzájárultak Márai Géza professzor korábbi egyetemi előadásai is. A kilencvenes évek elején magánvállalkozó lettem, és elkezdtem az ökológiai gazdálkodást.

Nagyot lépünk előre az időben, és csak éppen érintjük az emberpróbáló küzdelmeket Czeller Gábor gazdaságépítő munkájában, magánéletében (amit az első feleségének elvesztése okozott), és máris itt vagyunk a jelenben: egy sokszínű, virágzó biovállalkozás kellős közepén. Ennek alapja a 170 hektárnyi termőföld, amiből 12 hektárt a gyümölcsöskert, 4 hektárt a zöldséges foglal el, a fennmaradó rész a szántóföldi növényeké: a búzáé, a kukoricáé, a napraforgóé, a szójáé.

Kajszi és szilva alkotja a gyümölcsöst, amelyben, mivel a biogazda hagyományos vegyszert nem használhat, az átlagosnál nagyobb (olykor jóval nagyobb) termésveszteséggel kell számolnia. Barackból a Gönci magyar kajszi, a Pannónia és a Bergeron fajtákat termeszti; a Gönci különösen is bevált, ráadásul kiváló lekvárt ad. A szilváskertben a President, a Stanley és a Csacsanszka rodna fajták kaptak helyet. Gábor ez utóbbival különösen is elégedett, viszont szerinte a President nem alkalmas biotermesztésre. A barackból és a szilvából a felesége lekvárt és aszalványt készít, amit a fővárosi biopiacon értékesítenek. De részben földolgozzák a zöldségeskert termését is; a huszonöt fajta paradicsomból pizzaszósz készül. A szántóföldön termelt búza, kukorica, napraforgó és szója Svájcban talál gazdára, de elmondhatjuk, hogy az összes biotermékük 95 százaléka külföldön talál vevőre.

Czeller Gábor 250 fajta biovetőmagot is forgalmaz hazánkban, egy osztrák termeltető céggel együttműködve. De ki ne hagyjuk a fölsorolásból az állattenyésztési „szekciót”, azt az ötven biotojást tojó tyúkot és szaporulatát sem, amelyek ott futkosnak és kapirgálnak a többhektáros, bekerített kajsziültetvényben. Kettős hasznosítású magyar fajta valamennyi; a sárga, a kendermagos és a fogolyszínű változat jól megfér egymás mellett.

A család étkezésében, életmódjában is hű a bióhoz. Talán a sót és a halat kivéve minden ételük és italuk biotermesztésből származik, amit részben maguk állítanak elő, részben pedig a biokultúra-szövetség tagjaitól szerzik be csere vagy vásárlás útján. Még a fehérneműjük alapanyaga is bio, azt, minthogy nálunk alig kapható, Németországban vásárolják.

De nem is fog rajtuk a betegség, a családfő, a feleség és a tizenegy éves ikrek, Flóra és Gábor szinte soha nem betegek. Amiben az egészséges, szinte száz százalékban vegyszermentes táplálkozáson túl komoly része van annak a fizikai munkának is, amit a birtok fönntartása követel. Mert csak így lehet bírni erővel, egészséggel azt a sok feladatot, amit a vállalkozások vezetése és a Magyar Biokultúra Szövetség elnöki posztjának betöltése megkíván.

Ezek is érdekelhetnek