Cinkegolyó tálalva

A téli napéjegyenlőség elmúltával egyre jobban reménykedhetünk abban, hogy több madáréneket hallunk. Feltéve, hogy kis madaraink átélik a zord napokat.

Kertünk-udvarunkDr. Böő István2011. 01. 16. vasárnap2011. 01. 16.

Kép: Cinke etetés Kranichberg Ausztria énekesmadár tél táplálék Fotó: Habik Csaba 2008 02 23

Cinkegolyó tálalva
Cinke etetés Kranichberg Ausztria énekesmadár tél táplálék Fotó: Habik Csaba 2008 02 23

Segítenünk kell rajtuk, hiszen a klímaváltozás egyébként is megváltoztatta az egész madárvilág megszokott életritmusát, viselkedését. Megfigyelések szerint egyes régiókból madárfajok tűnnek el vagy éppen újak vándorolnak oda. Az sem megszokott, hogy a korábbi évtizedekben ősszel elvonuló madarak közül egyre több marad itt (gólyák, kócsagok, kanalas gémek, darvak). Jóleső látvány, hogy az északi országokban költő kis testű madarak csapatai tarkítják az idei telünket. Például a csonttollúaknak és a fenyőrigóknak a mi országunk olyan, mint fecskéinknek Afrika. Legnagyobb példányszámban természetesen a hozzánk hűséges, melegebb tájakra sohasem menekülő madarainkról kellene gondoskodnunk.

A madáretetést még mindig nem késő elkezdeni! Jó nekik a fekete napraforgómag, de ne legyen pirított és sózott, és az sem baj, ha megtörjük. Ízlik nekik a napraforgó és apró magvak (muhar, egyéb gyommagvak, köles) keveréke, a kereskedelemben kapható díszmadár-magkeverékek (kanári, papagáj, pinty), a sótlan szalonna (még jobb, ha kifőzött), a faggyú, a faggyúból és magkeverékekből álló „cinkegolyó”, a sajtdarabok (különösen jók a lágy sajtok), az alma (faágakra, bokorcsonkokra húzhatjuk), a főtt rizs, a levesben főtt tészta és zöldségfélék (ezeket leginkább a rovarokat is fogyasztó madarak kedvelik). Kenyérféléket és ezek morzsáit ne szórjuk ki, mert könnyen erjedve gyomor- és bélgyulladást okozhatnak. Jó, ha a „menü” minél változatosabb, egymás mellé többféle eleséget tehetünk.

A fából, fémből, műanyagból készült gyári és házilag barkácsolt dúcetetők, függeszthető etetők számos változatát ismerjük. Ezeket olyan magasra tegyük, hogy a macskáktól védve legyenek. De az is nagy segítség, ha elseperjük az avart és az eleséget olyan helyre, hogy a csapadéktól védett legyen, vagy az alján kifúrt etetőtálcára, virágosládába rakjuk. Nagyon fontos, hogy télen, amikor hirtelen felmelegszik a hőmérséklet, ne függesszük fel az etetők feltöltését, még akkor sem, ha közben előbújnak a rovarok. Ennek több oka is van. Egyrészt ahol az etetőknek minden télen ugyanaz a helyük, oda a madarak éveken keresztül visszatérnek telelni, még messzebbről is. Másrészt az etetőre járó kis testű, 10 gramm körüli tömegű madarak számára a mínusz 10 fok alatti hőmérséklet kritikus – tartalékuk esetleg csak egy éjszakára elég, így ha másnap nem találnak ott táplálékot, a következő éjszakán elpusztulhatnak. A fagyok megszűnéséig, azaz általában március végéig etessünk, de a költési időszak kezdetére mindenképpen fejezzük be, hiszen előfordulhat, hogy a madár a fiókáit ezekkel a számukra emészthetetlen magokkal eteti.

Sajnos a világban egyre több az olyan város, ahol a madarak egyszerűen már semmiféle nekik megfelelő táplálékot nem találnak. Ezeken a helyeken a madárvédők az egész évi, folyamatos etetést javasolják. Szerencsére mi (még) nem tartunk itt. Mivel a tartósan fagyos levegő a kis testű madarakat hasonló módon kiszárítja, mint a nyári kánikula, gondoskodnunk kell arról, hogy legalább egy-két órára ivóvízhez is jussanak.

Ezek is érdekelhetnek