Keszegből hamburgeres jéghegy

A jégsaláta kevés kalóriát tartalmaz, ugyanakkor vitaminokban és ásványi sókban gazdag, ezért manapság különösen nagy a táplálkozási értéke. Első tőlevelei kúpos, fejszerű tőrózsát alkotnak. A később képződők szélesek, lapát alakúak, szélük hullámos, kissé csipkés, gyakran visszahajló. A levélnyél vastag, a központi érben folytatódik, és behálózza a lemezt, ettől az egész levél sokkal ropogósabb, mint a hagyományos fejes salátáké.

Vízigényes növény, csak öntözve termeszthető biztonságosan, mert kizárólag így lesz zsenge és roppanó a levele. Hőigénye kisebb, mint a salátafélék többségéé, de korántsem olyan fagytűrő, mint az áttelelő saláta. Fényigénye ugyan közepes, de az erősebben árnyékos helyeken nem fejesedik be jól. A talajra nem kényes (fontos, hogy öntözni lehessen), de a magas sótartalom visszaveti fejlődésében.

A jégsaláta magról és palántáról egyaránt szaporítható. Magját március elején vessük először, ezt követően vetését havonta ismételhetjük egészen a nyár közepéig, hogy tavasztól őszig folyamatosan fogyaszthassuk. Fontos, hogy májustól már azokat a fajtákat vessük, amelyek nem szökkennek magszárba nyáron, a hosszú nappalok hatására. A sor- és tőtávolságokat 40x40 centiméterre alakítsuk ki.

A jégsaláta levele nemcsak vastagabb és ropogósabb, mint más salátáké, de szedés után nem is fonnyad olyan gyorsan, a hűtőben pedig sokáig eltartható. Akár önálló salátaként is fogyaszthatjuk, de fölaprítva, más salátafélékkel keverve finom egyveleget alkot. Leves és főzelék is készíthető belőle.