Szíven szúrva is vidám

Gallicolumba luzonica névre keresztelték a tudósok, aminek szó szerinti fordítása luzoni tyúkgalamb. Ez nemcsak a Fülöp-szigetek egyik tagjára, Luzon szigetére utal, ahol sok található belőle, hanem életmódjára is, mivel leginkább a talajszinten jár-kel, a mi házityúkunkhoz hasonlóan, apróbb gyümölcsöket, magvakat, kisebb gerincteleneket keresgélve.

Pihenni vagy éppen éjszakázni a biztonságosabb lombkoronaszintekre tér. Vész esetén futva próbál menekülni, s ha az ellenség sarokba szorítja, akkor is csak rövid távon próbálja életét repüléssel menteni. Tehát a madár viszonylag helyhez kötött, rosszul repülő szárnyas, így a filippínók hazájában a jelentősebb szigetek között az állományok nem keveredtek, ezzel magyarázható, hogy eléggé sok – pontosabban hét – alfaja alakult ki.

Ez a mintegy 25-26 centiméteres, azaz a városi galamb méreteivel megegyező madár már az első, Fülöp-szigetekre érkező európaiak képzeletét megmozgatta, de arra, hogy az öreg kontinensre élve eljussanak, 1861-ig várni kellett. Ekkor érkeztek a londoni állatkertbe az első példányok, majd egy évtized után Franciaországban már tenyésztették is. Sajnos nem alfajtisztán, ami azt eredményezte, hogy míg a vadonban a hím és a tojó közötti különbség ez előbbi intenzívebb csillogású tarkója és válla alapján könnyen megállapítható volt, addig ez már az európai populációban eltűnt. Ezért ma igencsak nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki a nemeket meg tudja egymástól különböztetni.

Az utóbbi évtizedben hazánkba szép számmal kerültek szíven szúrt galambok, de tartásuk csak azoknál járt sikerrel, akik tágas, növényekkel dúsan betelepített röpdét tudtak számára biztosítani. Fontos, hogy árnyékos területük is legyen, mivel annak ellenére, hogy trópusi állatok, a forró nyári napokat nehezen viselik. Bár könnyen szelídülnek, igencsak ijedősek, ezért a gyors mozdulatokat mellőzzük, s ruházatunk se legyen élénk színű. Legjobb, ha terepszínű öltözetben ápoljuk kedvenceinket. Általában egy kisebb kosárba vagy ládába építi a hím a fészket, s a két szürkésfehér tojáson a szülők 15-17 napig felváltva kotlanak. A fiatalok 11 napos korukban elhagyják a fészket, de még néhány napig nem röpképesek, s ilyenkor a hűvös hajnalokon a talajon bizony könnyen megfázhatnak.

A vérbegyű galambok se a napfürdőt, se az esőfürdőt nem nélkülözhetik. Ez utóbbit legegyszerűbben kézi permetezővel vagy csepegtetőberendezéssel biztosíthatjuk. Őshazájukban a száraz őserdők talaja igen gazdag, változatos táplálékot nyújt nekik, és ezt fogságban való tartásukkor is figyelembe kell venni. Alaptakarmányuk a kendermag, a négermag, a cirok, a búza, a köles, a hántolt napraforgó és tört földimogyoró keveréke, amit különféle csemegével, például apró gilisztával, lisztkukaccal, reszelt répával vagy bébikukoricával egészíthetünk ki. Ha gondozásának, elhelyezésének alapszabályait betartjuk, hosszú éveken keresztül gyönyörködhetünk életvidám szíven szúrtunkban.