A palántanevelés három aranyszabálya

Fontos a kiváló minőségű mag. Ha tavalyról maradt, ellenőrizzük a lejárati időt, és hogy ép, egészséges-e. Jó tudni, hogy a legtöbb zöldségféle 3-5 évig csírázóképes, azaz ennyi ideig használható föl. Az uborka, a dinnye, a tök, a cukkini és a csillagtök magja – száraz, hűvös helyen tárolva – 6-8 év után is kikel. Viszont a hagymafélék, a feketegyökér és a rebarbara hamar, már egy-két év után elvesztik csírázóképességüket.

Palántanevelésre az olyan világos helyiség alkalmas, ahol 10-20 fokos hőlépcső tartható. A paprika, a paradicsom, az uborka, a dinnye, a spárgatök, a tojásgyümölcs és a cukkini magjának gyors csírázásához igen melegre, 27-30 fokra van szükség. (Ennek hiányában a kelés vontatottabb.) A káposztafélék, a fejes saláta csírázáskori hőigénye ennél jóval kevesebb, 16-18 fok. Szikleveles korban a melegigényes zöldségfélék nappal 18-20, éjjel 16-18 fokot kívánnak. Lombleveles korban, napsütéses időben a paprika 22-25, a paradicsom 20-24, a dinnye- és tökfélék pedig 24-25 fokon érzik a legjobban magukat. Borús időben 3 fokkal alacsonyabb hőmérséklet is elegendő. Éjjel napos idő után 16-18, borús időt követően pedig 14-15 fokot célszerű tartani. A káposztafélék nappali hőigénye szikleveles korban 14-16, lombleveles állapotban pedig 18-20 fok. Éjjel ennél 2-4 fokkal kevesebb. Nagy hidegben, ha átmenetileg 1-2 fokkal csökken a hőmérséklet a termesztőberendezésben, a palánták még nem károsodnak.

A magvetéshez kiváló a tiszta tőzeg és a homok keveréke (például fele-fele arányban). Mivel a csírázó növény a sziklevélből táplálkozik, kezdetben nincs szüksége tápanyagra. Az viszont nagyon fontos, hogy a közeg, amivel a szaporítóládát megtöltjük, fertőzéstől mentes legyen. A csírázó mag igényli a vizet, ezért tartsuk nedvesen. Minél több a homok a szaporítóközegben, annál gyakrabban öntözzünk. A palántanevelés legkényesebb, legmunkaigényesebb része a tűzdelés. Ezt célszerű egészen fiatal, két szikleveles korban, illetve – a tűzdelésre kevésbé érzékeny kultúrákban – az egy-két lombleveles állapotban elvégezni. A kis növényeket tápkockába vagy cserépbe tűzdeljük, ez esetben is fontos, hogy a tápközegek földje tiszta, kórokozótól mentes legyen.

Mielőtt a tűzdeléshez fogunk, nedvesítsük át a szaporítóláda közegét, mert ha az száraz, kiemelés közben könnyen eltörik a zsenge növény szára vagy gyökere. Ugyanígy fontos, hogy a tápkocka, illetve a cserép földje is, amibe tűzdelünk, sárszerűen nedves legyen. A tűzdelést követően föltétlenül öntözzük meg növényeinket az új helyükön, hogy a víz kiszorítsa a gyökereik körül a levegőt, és minél hamarabb megvethessék a „lábukat”.