Téli póré tavaszra is

A póré annyiban más, mint a többi, hogy hagymája és szára nem különül el egymástól, vastagsága és a fölépítése is ugyanaz. Őse a Földközi-tenger keleti partvidékén ma is vadon él, ebből nemesítették. Már az ókori népek, az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték. Érdekessége, hogy eredetileg évelő növény, de termesztve csak egy vagy két évig marad meg egy helyen.

A termesztésben két változata terjedt el, a téli és a nyári. Amíg a júliusban szedhető nyári póré csak fólia alatt termeszthető, addig a télit szabad földön termesztik. Ezt a télálló változatot vagy a földjén hagyjuk, és úgy szedjük télen folyamatosan, vagy ősszel fölszedjük, és fagymentes helyen tároljuk. Hazánkban a téli póré termesztése az általános.

Ennek lombozata sötétebb, elég jól tűri a fagyot, enyhe teleken nem szükséges még takarni sem. Jól bírja a meleget is, emellett fény- és vízigényes. A jó vízgazdálkodású, morzsalékos vályogtalajon díszlik a legszebben, közepes tápanyag-ellátottság mellett. Magját márciustól vethetjük egészen április közepéig. A 6-8 hetes palántáit szokás kiültetni 40×15 centiméteres sor- és tőtávolságra. A palántákat 20-25 centiméter mélyre kell ültetni, ehhez ültetőbottal fúrjunk ilyen mély lukat. Ha folyamatosan akarjuk szedni, akkor szakaszosan, két-három hetenként ültessük a palántákat. Ápolása kézi gyomtalanításból és a csapadékszegény időszakban végzett öntözésből áll.

A téli pórét késő ősszel szedjük. Noha vannak kifejezetten fagytűrő fajtái, ezeket is célszerű fölszedni és elvermelni, mert így kényelmesebb fölhasználni. Ha a hagymákat ujjnyi vastag állapotban szedjük föl, zöldhagymaként fogyaszthatjuk. Nagy A-, B- és C-vitamin-tartalma révén fontos vitaminforrás. Fogyaszthatjuk nyersen, például vajas kenyérrel vagy sajtokkal, de készíthetünk belőle salátát, köretet és levest is. Értékét növeli, hogy C-vitaminját még főzve is jelentős arányban megőrzi.