Felezzük meg a vezért!

Legelterjedtebb a hagyományos katlan alakú és az alföldi zárt felületű korona, ezeket leginkább váltócsapos metszésben részesítjük. Ennek során a fa oldalágainak csúcsán képződött vezérvesszőket általában felükre (azaz középerősen) metsszük vissza. Ha így teszünk, a rügyekből fejlett hajtásokat, ezekből pedig erőteljes vesszőket kapunk, amelyek jövőre teremnek. (A vezérvesszők rendszeres visszametszésének van egy további célja is: hogy elágazódjanak, és így növeljék meg az aktív termőfelületet.) A vezérvesszők visszametszésének tényleges mértékét az előző évi növedék alapján tudjuk meghatározni. Ha igen erős vesszőkkel van dolgunk (mert tavaly túlságosan erősen, rövidre metszettük), akkor az idén gyengébben, hosszúra (a vessző háromnegyedét meghagyva) metsszünk.

De ha tavaly a kívánatosnál hosszabbra hagytuk a vezérvesszőket (azaz a kelleténél gyengébben metszettünk), és most abból kevesebb számú és gyengébb vesszőt kaptunk, akkor most erősebben vágjuk vissza a vezérvesszőket. Az ágon található többi vesszőt szintén a fejlettségüknek megfelelően metsszük meg; az erősebbet gyengébben, a gyengébbet erősebben.

A metszés során az egyes vázágakat a rajtuk lévő oldalelágazásokkal együtt önálló egységként kezeljük. Egy-egy ilyen egységen belül legelőször 15-20 centiméterre kiritkítjuk a vesszőket, a száraz nyársakat letisztítjuk. A legértékesebb, úgynevezett teljes értékű termővesszőket (amelyek legalább ceruzavastagságúak) 4-8 hármas vegyes rügycsoportra vágjuk vissza. A hiányos termővesszőket, amelyeken főként csak páros rügyek vannak és vékonyabbak, egészen rövidre, 2-3 rügyre vágjuk. Ez a 2-3 rügyes vesszőcsonk az úgynevezett ugarvessző vagy ugarcsap, ennek rügyeiből jövőre erőteljes fejlett termővesszőket várunk. Olyanokat, amelyek sűrűn berakódnak virágrügyekkel (ideális esetben hármas vegyes rügycsoportokkal).

A korona belső terében rendszerint vékony rövid vagy középhosszú termőrészekkel találkozunk, köztük nemritkán olyanokkal, amelyeken alig vagy nincsenek is virágrügyek. Kevésbé értékesek, ezért elsősorban ezeket ritkítsuk. De ha úgy látjuk, hogy helyzeténél fogva valamelyikből jövőre fejlett termővesszőt kaphatunk, akkor abból is metsszünk ugarcsapot. Ügyeljünk azonban arra, hogy az ilyen ugarokat a koronában arányosan elosztva alakítsunk ki. A fejlett nyársak elsősorban a teljes termőkorába lépő (10-12 éves) fák értékes termőrészei, ezeket hagyjuk érintetlenül.

További hasznos tudnivalóért figyelmébe ajánljuk Sipos Béla Zoltán: Gyümölcsmetszési alapismeretek című könyvét, mely a Mezőgazda Kiadó gondozásában jelent meg.