Hol legeljen a méh?

– Pocsék évet hagytak maguk mögött: nemcsak a méhészeket, hanem a méheket is megviselte. A nehezén már túl vagyunk – kezdi mondandóját Kiss Ottó, a keleti országrész egyik legismertebb méhésze. – A kemény idők ellenére jól teleltek a méhek.

A vitkai férfi több mint ötven esztendeje van a pályán, jó ideje ő tölti be a beregi térség méhegészségügyi felügyelői posztját. Előtte majd’ harminc évig a nyírmadai állami gazdaság méhészetét vezette, a kiterjedt gyümölcsös beporoztatása volt a feladata. Ma persze már hiába keresnénk ilyen posztot, a komoly állami gazdaságok felszámolásával a nagy méhészetek is eltűntek. De kisebbek azért szerencsére maradtak.

A vásárosnaményi egyesület tizennyolc faluban több mint nyolcvan méhészt fog össze, akiknek a nagy többsége nem hobbiméhész, a szakmunkásképzőt is elvégezte. Szükség is van az alapos tudásra, hiszen a mai méhészeknek egyre komolyabb kihívásokkal kell szembenézniük. A mind szélsőségesebbé váló időjárás mellett nálunk is sok gond forrása a méhlegelők fogyása.

– A mi vidékünkön az akácvirágzás jelenti az igazi szezont – mondja Kiss Ottó. – Sajnos az utóbbi időkben majd’ minden évben közbejött valami. Tavaly például a rendkívül hűvös idő, s ez ismétlődött a napraforgónál is, a rossz idő miatt a méhek nem nagyon tudtak kirepülni, ami a hordáson is meglátszott persze. Mifelénk gyönyörű akácerdők vannak, és csodálatos rétek, melyek kifogástalan méhlegelők, de még így is sokan kénytelenek vándorolni a méhcsaládokkal.

Különösen nagy gondot jelent a lábasjószág vészes fogyása. Látszólag ugyan semmi összefüggés nincs a méhek és mondjuk a tehenek között. A szarvaskerep vagy a bíborhere kiváló méhlegelő, de hogy a szarvasmarha-állomány Beregben is lecsökkent, a táplálékául szolgáló lóheretáblák is eltünedeztek. De a fogyó legelők csak a gondok egyik részét adják. A másik a vegyszerezés, ami számtalan család pusztulását okozza. Vegyszerezni persze kell, ez ellen nincs is semmiféle kifogása a méhészeknek. De annak is vannak szabályai! A gazdáknak elvileg az adott település jegyzőjénél be kell jelenteniük, hogy mikor, hol és mivel permeteznek, ezt a legutóbbi időkig általában be is tartották. Manapság egyre kevésbé, a gyanútlan méhészeknek súlyos károkat okoznak. Kiss Ottó is megjárta pár éve. Egy debreceni vállalkozó minden szabályt felrúgva permetezett, tíz beregi méhészetben ölte meg a méhek zömét. De nem fizetett. Hiába tudta mindenki, hogy az adott időben ki vegyszerezett, nem lehetett bebizonyítani, hogy az okozta a méhpusztulást.

Hiba volna azonban azt hinni, hogy a méhcsaládok csak tavasszal pusztulnak. Fogyatkoznak télen is, hiába élvezik a kaptár biztonságát. Szinte hihetetlen: a madár az egyik legnagyobb ellenség. A harkály például, hallva a benti zsongást, nekiáll kilyukasztani a kaptár falát, hogy a rovarokhoz férjen. Ez ritkán sikerül, de épp elég az is, hogy halálra félemlítse a dongókat. Sok hazai méhész azonban kifog rajtuk, madárhálóval védi a kaptárokat. Azon a legrafináltabb harkály se tud fogást találni.