Ki korán vet, velőt lel

Már 2-3 fokon csírázik a vetőmag, a 13–18 fok közötti hőmérséklet pedig a legkedvezőbb a fejlődéséhez. A téli csapadék még rendszerint elegendő a kezdeti fejlődéséhez, később azonban, különösen virágzás előtt és után gyakran öntözésre szorul.

Szinte minden talajtípuson jól termeszthető, tápanyagigénye közepes, de csak jó vízgazdálkodású és mélyrétegű talajon várhatunk tőle nagy termést. A műtrágya-hatóanyagok közül a nitrogén a lombozat fejlődését, a foszfor a szem képződését segíti, a kálium pedig a szár szilárdságát növeli. Magját 4-6 centiméter mélyre vessük, négyzetméterenként átlagosan 100 szemet számolva sorba, ikersorba, esetleg fészkekbe. Fontos, hogy ne hagyjunk árulkodó borsószemeket az ágyáson, mert a madarak, ha egyet is találnak, gyanút fognak, és kaparni kezdenek további csemege után.

Zöldborsóból különösen sok fajta közül választhatunk (a közös európai fajtalista szerint hazánkban mintegy hétszáz fajta hozható forgalomba, ezek döntő többsége velő típusú), közöttük is az első számú szempont a rövid tenyészidő. A velőborsófajták népes sorában a Léda különösen korai, a Rapid és a Debreceni korai velő korán, a Kelvedon csodája középkorán érik, míg a Jubileum, a Zsuzsi és a Lincoln a késői érésű csoportba tartozik. A kifejtőborsók közül a Debreceni világoszöld, a Rajnai törpe (vagy „Peti” borsó), valamint a későbben érő Debreceni sötétzöld a legnépszerűbb házi kerti fajták. Cukorborsóból az Ambrosia fajta érdemel figyelmet, mert folyamatosan érik és többször is szedhető.