Ostorok a meggyfán

A cseresznye metszés nélkül is szép, szabályos, sudaras koronát nevel. Noha terjednek a gyenge-középerős, illetve a kifejezetten gyenge növekedésű fajták is, a ma termesztettek többsége erőteljes növekedésű, emiatt nem tűri az erős metszést. A termőkori fát mértékkel ritkítsuk, legjobb, ha évente avatkozunk be. Elsősorban a sérült, beteg, egymást keresztező, dörzsölő ágaktól, ágrészektől tisztítsuk meg. Ezzel szellősebbé, napfényesebbé tesszük a koronát, ami az egészségesebb gyümölcsfejlődésnek kedvez. Alakító ritkítás során a feltörő ágrendszerű fákat oldalirányba terebélyesítsük, a széthajló ágúakat pedig úgy emeljük föl, hogy az erőteljesebben fölfelé törő koronarészeknek adjunk nagyobb előnyt.

A meggy metszését a fajta növekedési erélye mellett a termőrészek jellege határozza meg. Az erős növekedésű, feltörő ágrendszerű fajták a két-három éves részeken, míg a gyengébben növő, csüngő ágú változatok főleg a vesszők végein teremnek. A csüngő ágrendszerűek jellegzetes termőrészei az ostorok, amelyek valójában hosszú, fölkopaszodott termővesszők. Az erős növekedésű meggyek vesszőit mérsékelten metsszük vissza, mert így elágaztatjuk, és több termőrészt kapunk. A gyengébben növő fajtákkal azonban ne így tegyünk, mert ha az ostorokat visszametszenénk, a csúcson lévő virágrügyeket távolítanánk el. A megoldás az ostorok rendszeres ritkítása, tőből való eltávolítása. Elsősorban az igen megnyúltakat és a kevés virágrügyet tartalmazókat vágjuk ki.

A szilvafák rendszeres termőkori metszést igényelnek – már csak növényvédelmi megfontolásokból is. Kiemelten igaz ez a nagy gyümölcsű fajtákra, amelyeket ha elhanyagolunk, termésük apróbb lesz. Elsősorban az ágvégeken kialakult söprűszerű elágazásokat ritkítsuk meg, hogy a napfény bejuthasson a fa belsejébe. A ringlók koronája ugyan kevésbé hajlamos az elsűrűsödésre, de az évenkénti gyenge ritkítást azok is meghálálják.

A kajszi metszéséről máig megoszlik a szakemberek véleménye. Egyesek azt javasolják, hogy fiatal korban egyáltalán ne avatkozzunk be, mert nem hagyja magát alakítani. Ellenben az ötödik-hatodik évtől már mindenképpen célszerű beavatkozni, évente és mérsékelten ritkítani a koronát, elsősorban a lehajlott, elsűrűsödött ágvégeken.