Szalmás szőlőrügyek

A Pannon Egyetem Georgikon Karának kertészeti tanszéke által szervezett szakmai napon nemcsak a növényvédelmi feladatokról hallhattunk, hanem az időszerű tennivalókról is.

Kocsis László egyetemi tanár a szőlő metszéséről tartott előadást. Szerinte a metszési mód gondos megválasztásánál fontos figyelembe venni a tőkeművelést, a fajtát, a talajerő-el¬lá­tottságot és a tőke tenyészterületét. A metszés ugyanis hatással van a kedvező lombfelületre, a megvilágítottságra, az egészségi állapotra és végső soron a termésmennyiségre. Kiemelte, hogy a metszéssel nem jó sietni, aki teheti, időzítse minél későbbre, amikor már többet mutatnak a rügyek. Azonkívül a metszési sebhelyek is kevésbé fertőződnek ilyenkor, ugyanis a megindult nedvkeringés nyomása kilöki a külső fertőzést. Ez azért is hasznos, mert elég gyakori a szőlőtőke-elhalás, amelyet zömében a stresszhatás okoz, és az, hogy a metszéskor keletkező túl nagy sebfelületeken bejutnak a kórokozók.

Érdemes megvizsgálni a rügytermékenységet is, méghozzá rügyhajtatással. A Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet több szőlőfajtánál végezte el ezeket a vizsgálatokat és az eredmények azt mutatják, hogy az idén viszonylag alacsony a rügytermékenység, s emiatt hosszabb rügyelemek meghagyása ajánlott. A tavalyi kedvezőtlen időjárás következtében a szőlővesszők nem értek be jól, azt mondják rá, „szalmásak”. A tanszéket irányító professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a venyigét fontos kihordani a szőlősorokból, és mivel jó fűtőértéke van, tüzelőanyagként kiválóan hasznosítható. Ha mégis ott maradna, teljesen be kell fedni talajjal, hogy a megmaradt kórokozók ne szaporodhassanak, és nehogy megfertőzzék a friss vesszőket. Kocsis László az egyetem cserszegtomaji tankertjében bemutatta a metszési módokat, de a résztvevők tanulmányozhatták az újdonságnak számító venyigekötöző eszközt és gépet is munka közben.