Termesszék velem: feketegyökér

A feketegyökérről (Scorzonera hispanica L. – Asteraceae) sokan még csak nem is hallottak, míg másoknak valami, felvillan, de hogy mire jó és megterem-e hazánkban, azt nem tudják. Jó pár évvel ezelőtt találtunk egymásra egy különlegességeket áruló mezőgazdasági boltban. Nagy várakozással ültettem el, s bizony, jó sokat várt a feleségem, hogy főzhessen is valamit belőle. Október végére aztán kiszedtük a földből – s valami meseszerűt varázsolt belőle az oldalbordám.

A feketegyökér hidegtűrő évelő növény. Magja optimálisan 10 C-fok felett csírázik. Nyáron pedig a nagy meleget is jól tűri. Nálunk, Nagykörűben homokos öntéstalaj van, ami hamarabb melegszik, így a magjait már március közepétől elültethetem (hacsak az időjárás közbe nem szól). Közepes a fényigénye, de a fák alatt satnya gyökerek fejlődnek, ezért ki kell ültetni a fényre. A talajt érdemes mélyen felásni, mert az elágazó gyökereket nem lehet feldolgozni.

Hosszúkás magjait 2-3cm mélyre ültettem és hengerelem, hogy az áprilisi szél ne kezdjen ki vele. Vízigénye a sok csapadék miatt most rendben lesz, később meg jól bírja a száraz periódusokat is. Tavasszal általában elegendő a talajban a nedvesség a csírázáshoz. Jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag, mélyrétegű talajokon díszlik a legjobban. Nagy tápanyagigénye miatt homokon jóval rövidebb gyökeret fejleszt, mint kötöttebb talajokon. Mélyen fekvő, erősen kötött, vizenyős és magas talajvízszintű területeken értéktelen, elágazó gyökeret ad. Termesztésével ilyen helyeken ne kísérletezzünk.

A magágyba érdemes sűrűn szórni a magot, mert elég gyengén csirázik. Így viszont nyár elején egyelni kell. Sajnos kapálni is! A kapálás célja nemcsak a gyomtalanítás, hanem a növekedéshez szükséges morzsalékos talajszerkezet elérése is. Nem árt a sorok közé komposztot tenni, mert akkor kevesebbet kell gyomtalanítani.

A feketegyökérnek kifejezett kártevője nincsen. A kórokozók közül a lisztharmatot tapasztaltam, de ellene csak komolyabb fertőzés esetén kell védekeznünk.

A magszárakat azonnal törjük ki, különben gyenge, vékony gyökér fejlődik. Október végén, november elején lehet felszedni. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis a gyökerek könnyen, pattanva törnek. Ezért az első sorban egy kis árkot kell ásni úgy 30-40 cm mélyen, és aztán ebbe lehet óvatosan beledönteni a gyökereket. Ha eltörik, akkor kifolyik az értékes leve és ízetlenné válik. Mivel kevéssé fagyérzékeny, ha letakarjuk szalmával, hogy a föld ne fagyjon át, akkor sokáig szedhetjük. Érdemes néhány tövet megtartani, hogy a jövő évi magszükségletet fedezzük, ezekről tehát nem kell letörni a virágokat. Amit kiszedünk, azt pincében, nedves homok között jól lehet tárolni.

Az ízletes, tápanyagokban dús gyökér többféle módon is elkészíthető, fogyasztása rendkívül egészséges, főként a téli és kora tavaszi időszakban. Magas (12% körüli) cukortartalma kellemes ízt kölcsönöz neki. Kiváló diétás étel.

Íme, egy recept, amit érdemes elkészíteni:

Feketegyökér mártással
Hozzávalók: feketegyökér, kis kanál cukor, 4 tojás sárgája, 2 dl tej, 10 dkg vaj, só, bors, citromlé.
A megtisztított feketegyökeret sós vízben – melybe cukrot kevertünk – puhára főzzük. Leszűrjük és leöntjük a meleg mártással.
A mártáshoz a tojások sárgáját a tejjel simára keverjük, belemorzsolunk 7 dkg vajat, és gőz felett, álladó kevergetés közben sűrű mártássá főzzük. A gőzről levéve megsózzuk, megborsozzuk, néhány csepp citromlével ízesítjük, és a maradék vajat belemorzsoljuk.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!