Babradolog ám a bió

Több dolog is a természet közeli, vegyszermentes gazdálkodás irányába mutatott a ma hetvenéves Dimák János életében. Orosházi szülei a földből éltek, élelmiszerből önellátók voltak. Fiukat, akit már kiskorában bevontak a mezőgazdasági munkába, csak sóért, gyufáért és petróleumért szalasztották el a boltba. A tej, tojás, hús, zöldség, gyümölcs mellett az étolajat és a cukrot is kitermelték: napraforgóval és cukorrépával fizettek érte. Aztán 1960-ban drámai fordulat következett be a család életében, a téeszesítés során elvették mindenüket, a földtől kezdve a gazdasági fölszerelésekig. Dimák János akkor egy időre hátat fordított a mezőgazdaságnak, és gépkocsivezetőként kereste kenyerét. Amikor a hetvenes évek végén édesapja nyugdíjba ment, vett egy hektár földet, és azon kezdett el újra gazdálkodni.

– Gyerekként nagyon érzékeny voltam a vegyszerre, a gyógyszerre, a tartósítószerre, így eleve viszolyogtam mindenféle kemikália használatától – emlékszik vissza a biogazda. – Amikor pedig 1983-ban hírét vettem, hogy megalakult a Biokultúra Egyesület, a tagjai sorába léptem, és rendszeresen részt vettem a szakmai összejöveteleken. Így, amikor 1993-ban visszakaptam a földeket, nem is gondoltam másra, minthogy a 18 hektáron biogazdálkodásba fogok. Azért is mertem belevágni, mert addigra megismerkedtem e környezetkímélő módszer tudnivalóival.

Kezdetben zömében búzát, kukoricát termelt biomódszerrel, ám értékesítési gondjai támadtak. Ekkor kereste meg őt egy szarvasi kereskedőcég azzal, hogy termeljen karfiolt és brokkolit, mert annak jó piaca van külföldön, főleg Svájcban és Németországban. Az ötlet bevált, és néhány év alatt a kezdeti egy-két hektárról tízre növelte a zöldségfelületét. Fontos föltétel, hogy a területet fúrt kutakból öntözni tudja. Az első sikereket hozó karfiolon és brokkolin kívül ma már lila hagymát, uborkát, kápia paprikát, padlizsánt és krumplit is termel. Tapasztalatai szerint a keszthelyi kutatóintézet burgonyafajtái igen alkalmasak biotermesztésre, ezekből 3-4 évig maga tesz félre vetőburgonyát is.

Biogyümölcsösét nagyrészt az alma alkotja, Jonagold, Gloster, Idared és a (régi) Cox narancs ranet fajtákkal. És noha vannak köztük igen kényes almák is, a biogazda úgy látja, hogy a bioművelésben részesített területeken a betegségre egyébként érzékenyebb fák nem olyan érzékenyek. A cseresznyével és a meggyel ő is sokat küzdött az elmúlt években, többek között a virágzáskori hideg, esős időben fertőző moníliával. A biotermesztésben engedélyezett réz- és kéntartalmú szerekkel védekezett, azonban mivel ezeket az eső hamar lemossa, gyakran kellett ismételni a permetezést.

Az év biogazdája vallja: megélhetése mellett a hetvenéves korában is kitűnő egészségi állapotát szintén a biogazdálkodásnak köszönheti. Nemcsak a bioterméke vegyszermentes, hanem a föld is, ahol naponta dolgozik. Hogy a biológiai gazdálkodást választotta, azt számos pozitív tapasztalat is erősíti. Így például annak a kislánynak az esete, aki allergiás lett a közönséges búzából sütött kenyértől. De amióta az ő biobúzájából őrölt lisztből sütik neki a kenyeret, megszűntek a kellemetlen tünetei.