Ecettől szépül

A nagy virágfejek a rózsaszín és a kárminpiros különféle változataiban tündökölnek. A kék színűt mesterségesen állítják elő: a sötét rózsaszín vagy piros egyedeket timsós, illetve alumínium-szulfátos vízzel öntözik. A hortenzia cserépben, dézsában hosszabb időn át tartható, azonban a számára kedvező hűvös, szellős környezetet a lakások többsége nem tudja nyújtani, ezért kizárólag a szobában tartva visszaesik fejlődésében. Ha csak tehetjük, tegyük ki a kertbe. Védett, nedves környezetben a szabad földbe ültetve is áttelelhet, ilyenkor töveit földdel kell takarni.

A 16-18 fokos hőmérséklet az ideális számára, sok levegőt és fényt igényel, de a közvetlen napsütést nem viseli el. A hajtatott, cserepes példányokkal ellentétben az átteleltetett, majd szabadba kitett virág nyáron, júliusban-augusztusban virágzik. Ilyenkor igényli a gyakori, bőséges öntözést. Öntözővizét literenként egytized deciliter ételecet hozzáadásával savanyítsuk, lágyítsuk. Virágzáskor nitrogén-foszfor-kálium tartalmú tápsóval táplálhatjuk, amiből 2 grammot oldjunk föl literenként, és keverjünk a vízhez. A cserepes hortenziát elvirágzás után, a májusi fagyok elmúltával tegyük ki edényestől a szabadba. Ha a kiültetést választjuk, ügyeljünk, hogy lehetőleg félárnyékos, mészben szegény földbe kerüljön. Ha meszes a talaj, a rododendronok számára is ajánlott savanyú virágfölddel töltsük meg az ültetőgödrét. A kertben tartott edényes hortenziát október végén vigyük a teleltetőbe, száraz, sötét, hűvös helyre. Télen a földjét csak annyira tartsuk szárazon, hogy a gyökérzet ne száradjon ki.