Hónaljazzuk és karózzuk!

Ha a bőtermő fajták (hibridek) bokrait karóhoz kötözzük, számottevően több termésre és jobb minőségre számíthatunk. E fajták főhajtása csak akkor növekszik elég magasra, ha a hónaljhajtásait kitörjük. Célszerű ezt mielőbb megtenni, mert a már megerősödött oldalhajtások eltávolításakor viszonylag nagy sebfelület keletkezik, ami meggyengíti a tövet.

A meddő hónaljhajtások (fattyúhajtások) kitörésével a termés folyamatosságát is elősegítjük. Ha az ilyen töveket magukra hagyjuk, bokraik hamar besűrűsödnek, nehezen kezelhetővé válnak, a fürtökön pedig apróbb bogyók képződnek az árnyékos környezetben. A főhajtást mindig azonos irányban kössük a karóhoz laza, nyolcas kötéssel, 10-15 centiméterenként.

A paradicsom közepes vízigényű, így a zöld bogyók fejlődése idején csak akkor öntözzük, ha aszályos körülmények állnak be. Ügyeljünk azonban, hogy többször és kevesebb víz kijuttatásával oltsuk a növény szomját, különben a bogyók fölrepedhetnek. Jelentősen növelhetjük a termés mennyiségét, ha öntözés előtt négyzetméterenként és egyenlő arányban 15-20 grammnyi mennyiségben nitrogén és kálium hatóanyagot szórunk ki a talajra. Miután a vizet kijuttattuk, sekélyen kapáljuk meg az ágyást.

Kapával irtsuk a gyomot, a vegyszeres gyomirtás hatása ugyanis erősen talaj- és időjárásfüggő, ráadásul a talajt is szennyezi. Folyamatosan, hetenként legalább kétszer szedjük a paradicsomot, mert ez jó hatású a termés mennyiségére is. Mivel utóérő, hosszabb szállítás (későbbi fölhasználás) esetén teljes érés előtti (világospiros) állapotukban szüreteljük a bogyókat. Jó talaj-előkészítés, ápolás és növényvédelem mellett várhatunk csak jó termést a folyton növő fajtáktól.