Fiatalos, kacér borok

Elsőre ez jutott eszembe, amikor megkóstoltam a Harmónia névre hallgató borát, amely a szürkebarát és a nektár fajták izgalmas házasságából született.
– Ez tetszik most a legjobban nekem is meg a férjemnek is – mondja Dóka Éva, és sugárzó arcából, kiegyensúlyozottságából egyből arra következtet az ember, hogy a harmónia nemcsak a borok házasságában van jelen. – Ez meg életem első rozé bora – kínál tovább a barátságos, mosolygós fiatalasszony. – Ötszáz liter mustot kaptam a páromtól. Azt mondta, azt csinálsz belőle, amit akarsz. Hát, ez lett belőle. Aranyérmes lett egy szlovéniai borversenyen. Ugye, milyen gyümölcsös, könnyed? Olyan, mint én. Ennek a szürkebarátnak pedig vaníliás beütése van a tölgyfa hordós érlelés miatt, ez a kedvencem.

Illatok, színek, zamatok, s mind különlegesek. Hogy mitől? Talán attól, hogy egészen más ízlése van egy nőnek, mint egy férfinak? De hogyan is határozza el magát egy lány, hogy borász lesz?
– Apukám kertészmérnök, és amikor kiskoromban Győrből Zalaszentgrótra költöztünk, szőlőt telepített. Én is besegítettem a munkákba, például a venyige kihordásába, ami nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. Ennek ellenére kertésztechnikusként végeztem, kitanultam a fazekasságot, a borászatot. És még könyvelő is vagyok, de ez mellékvágány volt az életemben. Aztán amikor férjhez mentem, a párom beleszeretett ebbe a gyönyörű dombos tájba, és a csáfordi hegyen szőlőt vettünk, majd elkezdtünk új ültetvényeket telepíteni. Ma már majdnem 13 hektárnyi szőlőnk van, mind új telepítésű.

– Miért nem a férje borászkodik?
– Robi annyi mindent csinál, hogy az már nem is normális dolog. Először is van egy cége, amely műtrágya és növényvédő szer forgalmazásával foglalkozik, aztán polgármesterré választották a tavaly önállóvá vált Tekenyén, és még számtalan civil szervezetben ténykedik. Így egyszer csak azt mondta nekem: te meg csináld a borászatot! Persze csak azután tudtam magamat bevetni a munkába, hogy már nem kellett állandóan otthon lennem. Három gyerekünk van, nyolc-, hat- és négyévesek. Tulajdonképpen most is úgy tudok a borászattal foglalkozni, hogy a nagyszülők sokat segítenek nekünk.

– Mire megy el a legtöbb energiája?
– A piac kiépítésére. Két éve elmentem sok zalai étterembe, és sehol se találtam zalai borokat, pedig a minőségük nem marad el a többi borvidék nedűitől. Mindenhol azt mondták, megvannak a beszállítóik, megszokták, hogy azoktól szerzik be az árut. Pedig a helyi termékeket kellene előnyben részesíteni, ezen dolgozunk a Zalai Borút Egyesülettel, amelynek én is tagja vagyok. Ugyanakkor a borturizmust építgetjük, hiszen itt Zalában ennek hagyománya van. Mi is pályáztunk kóstolóhely kialakítására, remélem, attól jobban beindul az üzlet. Egyelőre a szőlő egy részét eladjuk, és csak 45 ezer liter bort készítünk, azt kell eladni. Menni kellene sokat, bemutatókra járni és ajánlani ezeket az illatos, zamatos, fiatalságot sugárzó, néhol kacér fehérborokat, no meg a vöröseket, hiszen azokban is jók vagyunk itt, Zalában. Boraink szépen szerepelnek hazai és nemzetközi versenyeken, de számunkra az igazi jutalom vendégeink elismerő csettintése kóstolás után.

A csettintés részemről is megvolt, de hát ebből nem lehet megélni. Ez egyelőre egy költséges hobbija a családnak, még szerencséjük, hogy nem ebből kell megélniük. De ha egyszer beindul a szekerük, és még üzletekbe is eljutnak a palackjaik, akkor talán majd növelik is a területet. Dóka Éva Chardonnay-t telepítene, mert nagyon szép borok születnek belőle.