Fodros és tekercselhető

Kis hőigényű, a bimbós kellel együtt a leghidegtűrőbb káposztaféle. Kiváló télállóságának köszönhetően a leveleket akár a hó alól is folyamatosan szedhetjük, ezért a töveket érdemes tavaszig meghagyni. Kékeszöld színű, a szélén csipkésen fodros levelei fehérjét, ásványi sókat, B- és C-vitaminokat, valamint sok rostot tartalmaznak.

Mivel közepes fényigényű, a kevés árnyékot adó fák alatt is termeszthető. Vízigénye a káposztafélék között a legkisebb, átlagosan jó minőségű és vízgazdálkodású talajon öntözés nélkül is termeszthető. (Öntözve persze nagyobb hozamra számíthatunk.) A talajra sem igényes, viszont – mivel nagy zöldtömeget von ki a földből – tápanyaggal jól ellátott magágyat kíván. Ha ültetés előtt négyzetméterenként 5-7 kilogramm érett szerves trágyát forgatunk a talajába, kiváló termésre számíthatunk.

Miután a betegségekre kevésbé fogékony, akár a korai káposztafélék után is termeszthetjük, de jól hasznosíthatjuk vele a retek, a borsó, a korai krumpli után fölszabaduló területet is. Palántáról, de közvetlen helyre vetéssel is szaporíthatjuk. Tenyészterület-igénye nagy; az egyes tövek 70-80 centiméterre kerüljenek egymástól. Ápolása a gyomirtó kapálásból, aszályos időszakban néhányszori öntözésből áll. Teljes kifejlődéséhez 90–120 nap szükséges, egy-egy tő 12-14 levelet nevel. A kifejlett leveleket alulról fölfelé haladva éles késsel vágjuk le.

Dekoratív megjelenése miatt néhány tőnek még a pihenőkertben is helyet adhatunk, leveleit pedig – egész télen át – friss zöldségként hasznosíthatjuk. Kiváló takarmánynövény is, elsősorban a szarvasmarhák számára, de a nyulak és a baromfi szintén nagyon kedvelik.