Mariska nem gumi

Mert noha a gyümölcsök királynőjének becézett barack utóérő, a piacokra gyakran mégis olyan zölden szedve kerül, hogy képtelen beérni, így az élvezeti értéke is erősen csökken. Tetézi a bajt, hogy az új fajták között (amelyek elsősorban külföldről kerülnek hozzánk az áruházláncok forgalmazásában) egyre több az olyan, feltűnően tetszetős színű őszibarack, amelynek húsa eleve kemény, rágós és aromákban szegény (amin még utóérleléssel sem lehet segíteni). Nem véletlenül terjednek ezek; a kemény, jól szállítható, sokáig a pulton tartható fajta „gumibarack” a láncok kifejezett igénye.

A régebbi, hagyományos fajtáknál jól megkülönböztethető az alapszín és a fedőszín, a legújabb nemesítéseknél az alapszín már nem is látszik, mert azt teljesen elnyomja az élénk, erőteljes fedőszín. Ez azért baj, mert az alapszín változása (a szín sötétedése, mélyülése) a legjobb iránymutatója annak, hogy mikor szedhető friss fogyasztásra a gyümölcs. Az utóérlelésre alkalmas, időben szedett, hagyományos őszibarackot egy-két napig szobahőmérsékleten érlelve teljes értékű gyümölcsöt kapunk, amelyben az íz- és illatanyagok maradéktalanul kialakulnak.

Napjainkban nagy divatját éli a rezisztencianemesítés, azaz a kórokozóknak, kártevőknek ellenálló fajták előállítása. Az őszibarack helyzete e tekintetben nem biztató, ugyanis azok a többnyire vad változatok, amelyekben rezisztens gének mutatkoznak, használhatatlan minőségű gyümölcsöt teremnek. Így a közeljövőben bizonyosan nem fogunk találkozni ellenálló őszibarackokkal.

A világon ma termesztett őszibarackfajták száma megközelíti a nyolcszázat, amit áttekinteni még a szakembernek sem egyszerű. Létezik azonban néhány megfontolásra érdemes szempont, ami segít eligazodni a fajtaválasztásban, legyen szó akár a gyümölcsvásárlásról, akár arról, hogy milyen fajtát telepítsünk. Például: az igen korai őszibarackok általában vízízűek, sok köztük a hasadt magvú gyümölcs, ami zavaró a fogyasztásban. A július közepétől érő és nagyobb gyümölcsű fajták rendszerint ízletesebbek és több köztük a magvaváló is.

Az őszibarack számára jó években bizonyosan nem okoz csalódást a július közepén érő Mariska, amelyik csak félig magvaváló ugyan, de az íze igen jó. Igen ízletes a hasonló időben érő Early Redhaven és a Regina is. Az augusztusban szüretelhetők között több, különösen is zamatos fajtával találkozhatunk. Ilyen a verhetetlen Champion és a Ford, valamint méltó versenytársuk az Incrocio Pieri. A nektarinok közül pedig a szintén augusztusban érő Flavortop és Fantasia nevű fajták érdemelnek kiemelt figyelmet.