Répa, nem csak marháknak

Az állatok szívesen eszik, ezért a kevésbé ízletes takarmányokhoz keverve is adják étvágyfokozónak. A szeletelt répaszelet kukoricadarával dúsítva a sertések kedvence. Reszelve és darával megszórva még a kacsáknak is ízlik. De szeretik a lovak, a sertések és a nyulak is.

Leveleit rendszeresen lehet tépni, kacsák, libák, tyúkok és más baromfifajok számára. És emberek is fogyaszthatják: leveléből ugyanúgy főzelék készíthető, mint a spenótból, a répatestből pedig olyan húsos egytálétel, mint a töltött káposzta, ahol a savanyú káposztát a lereszelt, kovásszal savanyított répatest helyettesíti. Vetőmagja kapható, általában a Béta vöröshenger és a Rózsaszínű béta fajtákat árulják.

Ám mielőtt valaki hozzákezdene a termesztéséhez, tudnia kell, hogy a szárazságot rosszul tűri, vízigénye viszonylag nagy, ezért aszályos nyarakon öntözni kell. Mivel cél a nagy répatest, talaját mélyen elő kell készíteni, a vetéshez pedig fontos az apró morzsás magágy. Általában április elején vetik, 2-3 cm mélyre és 45 centiméteres sortávolságra. Szereti a humuszban gazdag, jó minőségű talajokat, lápra, kötött agyagra nem való. Ha valaki megteheti, akkor istállótrágyával érdemes gazdagítania a talajt. Ha ez hiányzik, akkor marad a műtrágya, de vigyázni kell a nitrogénnel, mert a túladagolás csökkenti a répa szárazanyag-tartalmát és rontja az eltarthatóságát.

Kelése után kapálni kell, nehogy a gyomok elnyomják. Az egyelést hagyhatjuk 4-5 leveles korig, mert ilyenkor a friss, üde levelek főzelékként vagy baromfik takarmányaként hasznosíthatók. A növénytávolságot általában húsz centiméterre célszerű beállítani. A répát általában októberben, novemberben szedik föl. Kiszedése nem nehéz, mert a földből kiáll, így kézzel könnyen kihúzható. Vigyázni kell arra, hogy minél kevesebb egyed sérüljön meg, mert az ütődött, sérült példányok könnyen megrothadnak a téli tárolás során. A felszedett répát óvni kell a fonnyadástól is, ezért minél hamarabb vigyük a tárolás helyére, általában a pincébe.