Távirányított befőzés

A görömbölyi ház teraszán a háziasszony, Judit kávéját iszogatom. Attila ölében kisebbik fiuk, az egyéves Lacus ficánkol. A hároméves Sanka (azaz Sándor) most nincs itthon, de reggel bemálnázott, és segített céklát veteményezni. Fentről nézve is buján szép a házaspár kertje, éppen akkora, hogy mindent megadjon, ami egy családnak kell. Legpompásabb fája, a hatalmas körte még öregen is ontja a kis citromkörtéket, s termőre fordult már a négy fiatal is. Attila a virágostól a veteményesig, a málna-, a ribizli-, a szederbokrokig, a cseresznye-, a meggy-, az alma- és szilvafákig, az eperágyásig és kordonos szőlőig mindent büszkén megmutatott, és mesélt. Nem szokványos történetükben van pár jópofa csavar is.

Attila diósgyőri bérházban nőtt fel, nagyszülei virágkertészek voltak. Kedvese, a doktoriját most író neje a szegedi egyetem német–szociológia szakán végzett, ők nyolc éve egy bécsi táncházban ismerkedtek meg. A két bérházi értelmiségi közül Judit gyerekként még kapált, szénát gyűjtött a hargitai rokonoknál. De Attila igazi városi volt. Judit családja 1989-ben települt át Erdélyből, szülei Kiskunhalason élnek. Négy éve esküdtek, házat három éve vettek kis önerőből és elég nagy svájci frankos hitelből. De nekik görömbölyi kellett! Mert Görömbölyt ugyan régen Miskolchoz csatolták, de az itt élők szerint ma is összetartó falunak számít, ahol mindenki mindenkit ismer. S a ház gyönyörű kertjét szinte készen kapták.

A történész fiatalember életében először csak vakarta a fejét. Mert fogalma se volt a dugványról, a zöldmetszésről, a permetezésről, egyáltalán a kertművelésről! Ám itt egy jó szomszéd száz szakkönyvnél is többet ér: az ő kiváló mestere közvetlen szomszédja, a hetven feletti Miki bácsi, s annak felesége lett. S mivel akkoriban Juditot lekötötte a kis Lacus, a kerti munka szó szerint rászakadt Attilára. Ám a tévés henyélést utáló Miki bácsinak meg ez a mindene, és megtanította a fák, a szőlő metszésére, a kötözésére, és szinte minden kerti fortélyra. Attilának a dolgos, bölcs öreg hümmögő dicsérete felér egy aranyoklevéllel. Véleményét ma is kikéri, de már maga is hozott döntést. Például az öreg, rengeteg édeskés nyári almát termő fát mégse vágja ki. Pedig a gyümölcsét senki nem eszi, cefrének se elég lédús, de pár házzal odébb egyik barátjának a lova vödörszám falja, így kárba nem vész.

Kedvese is kihúzta egyszer a pácból. Éppen akkor volt a szüleinél Sankával, mikor beérett a cseresznye dögivel, s neki kellett befőznie. Állt a konyhában, telefonnal a fülén: forralja a vizet vagy főzze a cseresznyét? Mikor rakjon rá szalicilt? Attila, afféle szakmai ártalomból igen precíz. Minden évben leméri, felírja, miből mennyi termett. Ezért él még az elvénült cseresznyefájuk is, hiszen idén is fél mázsát szedett le róla. Tavaly a nagy meg a négy kicsi fa körtéiből négyszáz liter pálinkát főzetett, s idén még több lesz. Szeretne diófát is ültetni, mert az még nincs. Baromfitartásra sincs idejük a munka mellett, márpedig kedvesének a gyed után dolgoznia kell a hitel törlesztése miatt. Garázsukban főleg fát tárolnak, mert olcsóbb vele fűteni.

Van egy Miki bácsiékkal közös feketerigó-családjuk is. Sanka már tudja, hogy a ribizli bokron, és nem a boltban terem, valamint a tej se a dobozból, hanem a tehénből folyik. Látta a szomszédnál.