Tesztelik a piacolókat Miskolcon

Márciustól a felújított nagycsarnok mellett, az új városvezetés egyetértésével – egyelőre tesztelő üzemmódban – működik a piac. Kíváncsiak arra: lesz-e elég őstermelő, illetve igény a termékeikre, melyben a virágpalántáktól a zöldségig, a gyümölcsig, a tojásig minden benne van? Mert ha igen, a miskolci közgyűlés határozata alapján megkezdik a nagypiac mellett egy őstermelői kispiac kialakítását.

A Miskolci Városgazda Kft. ügyvezető igazgatója, Perecsényi Attila elmondta, hogy a 154 fedett és tíz nyitott helyből már közel százhúszra kötöttek szerződéseket a termelőkkel. Bár a havi bérlet a legkifizetődőbb, betartják ígéretüket, hogy a standok mintegy egyötödén napijeggyel is árulhatnak a kistermelők. Az igazgató cáfolta a nyitás ellen több fórumon is tiltakozó nagypiaci kereskedők azon érvét, miszerint ezzel csupán a visszaélőknek kedveznek, akiknek nincs is őstermelői igazolványuk. Őket ugyanis az ellenőrök kiszúrják és kitiltják a piacról.

Az árusok elégedettek. Az egyik asszonynak bemutatkoznia sem kell; pöttyös otthonkájára tűzött emblémáján virít a neve, bár kéri, inkább ne írjam le. Nemrég benne volt a helyi újságban, még kinevetnék otthon, hogy folyton szerepelni akar. Egy közeli faluból jár piacolni, a korai palántaszezontól kezdve egészen őszig kertjének terményeiből szerzi jövedelmét már régóta. Évekig árult a csarnokban is, ami jóval nagyobb költséggel jár. Míg a benti asztalért napi 900 forintot fizetett, a kinti tarifa napi 450 forint. Havi költsége most pár ezerrel kevesebb, mint volt, így gondolkodás nélkül megváltotta a következő havi bérleti díjat is. Hasonlóan vélekedett a diósgyőri Kerékgyártó házaspár is. Igaz, ők nem piacolnak olyan sűrűn, mint a szirmai asszony, de a csarnoki helypénz szerintük is drágább, ráadásul szinte kinézték őket onnét a nagykereskedők. Az ellenőrök a rendre is ügyelnek, nemcsak az igazolványok jogosultságára. Általában akkor jönnek, ha sok gyümölcsük terem.

Ha az árusok elégedettek, az a vevőkre is kihat. Kavaleczki Jánosné mióta nyugdíjas, az Avas lakótelepről gyakran buszozik le a Búza térre vásárolni. Irénke néni naponta főz, fia családjának is, mert a menye néha estig is dolgozik, a fia pedig most a németeknél vállalt munkát. Három kamaszodó fiúunokája igényli a meleg kosztot, és imádják a gyümölcsöket is. Tény, hogy a zöldség és a gyümölcs a piacon néha drágább, mint a szupermarketekben, de finomabb és frissebb. És nem külföldi! Nincs nagy különbség a csarnoki és a kinti árak között, Irénke mégis inkább a szabadban vásárol. „A csarnokban nyáron fulladok a hőségtől. Némelyik kereskedő meg egyenesen utálatos. Rám szól, hogy csupasz kézzel ne nyúlkáljak, ne válogassak, és ne alkudozzak, ez nem egy török bazár! Kint ilyet sose tapasztaltam.” Hogy ez még nem „valódi” piac, arról viszont fogalma sem volt. „Hát akkor mi? – kérdi nevetve. – Hiszen amit a standokon árulnak, minden valódi, ráadásul a falusi árusok nagyon kedvesek!”