Ne menjen a csirke szívére!

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az addig gondosan nevelt csirkeállományból talán a legszebbet minden előzmény nélkül egyszer csak a hátán fekve, holtan találjuk.

Kertünk-udvarunkDr. Böő István2011. 08. 30. kedd2011. 08. 30.

Kép: Kerekegyháza, 2008. december 08. Nagyüzemi baromfi nevelés, csirke, takarmány. Fotó: Ujvári Sándor

Ne menjen a csirke szívére!
Kerekegyháza, 2008. december 08. Nagyüzemi baromfi nevelés, csirke, takarmány. Fotó: Ujvári Sándor

Riasztó látvány az is, amikor az egészségesnek látszó, vígan szaladgáló állat hirtelen hanyatt vágódik vagy oldalára fordul, és néhány perces vergődés után elpusztul. Boncoláskor általában semmiféle rendellenességet nem találunk. De az is előfordul, hogy a szív a többszörösére megnagyobbodik, izomzata elvékonyodik, de nem szív alakú, hanem legömbölyödött, a szívcsúcs teljesen eltűnik, s a helyén köldökszerű behúzódás látható, színe a normálisnál világosabb, esetleg tarkázott árnyalatú. Az ilyen csirkék hasüregében rendszerint sok sárgás, savószerű folyadékot találunk. Ez a kórkép szinte kizárólag az intenzív állományokban fordul elő.

A hirtelen halált legnagyobb valószínűséggel a keringési rendszer összeomlása okozhatja. Könnyen belátható, milyen igénybevételnek kitett annak a húshibrid csirkének a szíve és tüdeje, amely napos korában 50 grammos, de negyven naposan már eléri a 2300 grammos vágósúlyt, vagyis a kelési testtömeg csaknem ötvenszeresét. Ez az intenzív testépítés azonban nem csupán anatómiai, hanem élettani változásokkal is együtt jár. Nyilvánvaló, hogy a megnőtt anyagcsere, az izmokba történő gyors fehérjebeépülés oxigénigénye sokkal nagyobb, a szervezet hőtermelése már csak a nagy takarmányfelvételből adódóan is fokozottabb, a pluszhőtől pedig a baromfi egyébként is nehezen szabadul meg.

Megfigyelések szerint az intenzív hústermelő fajták (brojlerek) hirtelen szívhalála gyakoribb azokban az állományokban, melyeknél spórolás vagy bármely ok miatt a harmadik-negyedik hetes korukban baromfitápról hirtelen abraktakarmányra tértek át. Ezáltal az energiabevitel nőtt, a fehérje, a vitaminok, az ásványi anyagok, a nyomelemek bevitele pedig csökkent. Az igaz, hogy a harmadik élethét körüli 10-15 százalékos takarmánykorlátozás mérsékelheti a kieséseket, de ez nem átállást jelent. Különösen bizonyos aminosavak (főként a metionin), vitaminok (főként az E-vitamin) és nyomelemek (főként a szelén) hiánya hajlamosító tényező.

Minden gazdasági állatra jellemző, hogy minél nagyobb termelőképességű, annál igényesebb. Genetikai képességeit csak akkor tudja kifejteni, ha a tartással, de főként a takarmányozással kapcsolatos igényeit kielégítjük. Ha nem, akkor három dolog történhet: termelése képességeinél szerényebb lesz, megbetegszik vagy a szervezet összeomlik és az állat elpusztul.

Hogy ezt megelőzzük, két dolgot tehetünk. Vagy maradéktalanul kielégítjük a biológiai igényeket, vagy ott, ahol nem cél a vágósúly minél rövidebb idő alatti elérése, szerényebb termelőképességű, de nagyobb szervezeti szilárdságú, jobb konstitúciójú, a különféle betegségekkel szemben is ellenállóbb fajtákat tartunk.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek