Nem baj, ha szakállas

Beköltözött a szépség a Kótaj és Nyírszőlős közötti telkek egyikére: derékig gázolhattunk az íriszekben, a liliomokban. Az íriszek ugyan már elvirágoztak, a liliomok azonban pompáznak. Képzeljünk magunk elé egy jó holdas kertet, ahol leszámítva a ház körüli árnyékos fákat, mindenütt virág meg virág. Íriszből például félezer fajtánál is több van, de a liliomból is legalább kétszáz.

S a színek! Csak a kék változatokból van vagy húsz, olyanok például, mint a zafír-, azúr-, lobélia-, közép-, sötét-, égszínkék. De van fehér, citromsárga, sárgafehér, zöldessárga, zöld, narancssárga, barack, bézsszínű, levendulalila, sötétlila, réznarancs, rézbarna, aranysárga, málna, burgundi, áfonyavörös, cseresznye, királylila-bíbor is, s akkor még nem is szóltunk a… – de hagyjuk, képtelenség felsorolni mind az ötszáz fajtát.

A Hajzerkertben járunk, Nyíregyháza legkisebb, de minden bizonnyal legszebb kertészetében. Az íriszeken meg a liliomokon kívül alig látni más növényt. Hajzer Judit, a kertészet tulajdonosa és megálmodója azonban azt mondja, így is rengeteg a látogatója, jönnek az ország minden részéből. Főleg a gyűjtők, a szakemberek, akik tudják, hogy hazánk legnagyobb íriszgyűjteménye díszlik itt, de a liliomoknak se nagyon van párja az országban.

– Kedvtelésből indult az egész – mondja a korábban adminisztrátorként és földmérőként dolgozó vendéglátónk. – Fiatalasszonyként anyósoméknál, Nyírtúrán kezdtem kísérletezni a virággal, kizárólag a szépségük miatt. Vagy tíz év után kezdtem pénzt is csinálni belőle, igaz, ehhez kellett egy fantasztikus ember: Borgulya Gyula, aki igazi polihisztorként élt Zebegényben, s az íriszek, majd később a liliomok talán legnagyobb hazai ismerője volt. Tőle tanultam a legtöbbet. Éveken át csereberéltük a hagymákat, mígnem azt vettem észre, hogy kinőttem a nyírturai kertet. De szerencsére megvolt a nagyszüleim szőlője Kótaj alatt, amit már gyermekként is rajongásig szerettem.

S elkezdődhetett az álom megvalósítása. Jöttek a magas, szédítő illatú liliomok, aztán az íriszek, majd a sásliliomok. Mindhárom különleges egyéniség, de a liliom a többihez képest rendkívül makacs, s válogatós. Nagyon hamar megunja a talajt, két-három év után költöztetni kell, s ugyanoda csak nyolc év múlva telepíthető vissza. Az írisz és a sásliliom viszont rendkívül szívós növény. Mondhatnák úgy is, hogy igénytelen, de hát illik-e ez a jelző e fejedelmi szépségű virágokhoz? Dehogy illik! A többség Amerikából származik, de jól alkalmazkodnak a hazai viszonyokhoz. A szakállás nőszirom például a szélsőségesen kötött, nyirkos, szikes talajok kivételével bármilyen talajon megél.

– Imádja a napot, ültetéskor viszont ügyeljünk rá, hogy a rizómák fölső része szabadon legyen, ne takarja talaj, a gyökerek pedig függőlegesen lefelé fussanak – invitál egy kis sétára Hajzer Judit. – A sásliliom se válogatós, szépsége mellett talán ez is magyarázza, hogy egyre kedveltebb Magyarországon. Virágaik rendkívül változatos méretűek és alakúak, sokszor kombinált színűek, egyes fajok pedig a nyár folyamán nemcsak egyszer, hanem több hullámban, csaknem folyamatosan nyílnak. Rajongásig lehet szeretni őket.