Popeye nyári kedvence

Megszoktuk, hogy a hagyományos spenót igazi tavaszi növény: nagy melegben felmagzik, és ilyenkor levelet már nem növeszt. Az új-zélandi viszont sivatagi területekről származik, ezért alkalmazkodott az erős napsütéshez és a kevés csapadékhoz. Az egyéves, húsos pozsgás levelű növénynek kevés a légzőnyílása, ezért keveset párologtat. Kifejezetten melegigényes, a magok tíz fok alatt nem is csíráznak ki. A hidegre viszont érzékenyen reagál, magas víztartalma miatt fagypont körüli hőmérsékleten elfagy. Fejlődése hűvös, borús napokon leáll.

A szárazságot sokáig elviseli, de ilyenkor kevesebb és zöldesbarna színű levelet hoz. Haragoszöld színű leveleket csak frissen trágyázott talajokon ad, ha magas nitrogénigényét kielégítjük, szinte mindenféle talajon megél. Legegyszerűbben magvetéssel szaporítható, de lehet palántázni is. Általában áprilisban vetik, de ősszel, októberben is megtehetjük ezt. A so¬rok 80-100 centire legyenek egymástól, a ma¬gok 10-12 centire kerüljenek egymástól és 2-4 centiméter mélyre.

Ápolása egyszerű, hiszen eleinte kapálni kell, de miután a heverő szárú növény fokozatosan befutja a sorközt, elnyomja a gyomok zömét. Száraz tavasszal és nyáron egyszer-kétszer ajánlatos megöntözni, hogy dús, zöld levelet kapjunk. Speciális kórokozója vagy kártevője nincs, így növényvédelemre nincs gondunk. Miután a hajtások 30-40 centiméter hosszúra nőttek, máris szedhetjük. Nemcsak a leveleket, hanem a fiatal hajtásokat is fel lehet használni, mert a letépettek helyén újabbak fejlődnek.

Magjai csak hosszú őszön érnek be, gyakran félérettek maradnak. Begyűjtésükkor legegyszerűbb először az elszáradt hajtásokat felszedni, a földre hullott érett magokat pedig összegyűjteni és szellős, száraz helyen teljesen kiszárítani. A fel nem szedett magok jövőre kikelnek. Néhány észak-európai országban hajtatásával is foglalkoznak: 4-8 hetes palántanevelés után márciusban, áprilisban ültetik ki a kis növényeket fólia- vagy üvegházba.