Szembeszáll a széllel is

Igen agresszív növekedésű évelő növény, tarackjaival szinte megállíthatatlanul terjed. Ezért a kertben dézsás növényként érdemes tartani. Ebben jó szolgálatot tesz egy alján lukas, magas falú edény, amelybe ültetve a borsmenta a kert talajába ereszti a gyökerét, de szétterjedni csak nehezen tud.

Jól elviseli a szélsőséges hőmérsékletet; tűri a forróságot, de a leghidegebb telek sem tesznek kárt benne. Fényigényes, és a gazdag lombozathoz sok vízre van szüksége. Kifejezetten tápanyagigényes, ami a fűszernövényeink többségére nem jellemző. Ha jelentősebb mennyiség termesztését határozzuk el, ültetés előtt a talaját töltsük föl érett szerves trágyával. Mivel a borsmenta ritkán nevel csíraképes magot, biztonságosabb vegetatív úton szaporítani.

Föld fölötti és alatti részekkel szaporítjuk, ez utóbbi jobb lehetőség. Ehhez a második vágás után, nyár végén, ősszel ássuk ki a 2-3 éves töveket, és a rajtuk lévő 50-100 centiméteres indákat 20-30 centiméteres darabokra szétszedve ültessük el. Az egyes tarackok egymástól 5-8 centiméterre kerüljenek a sorban, sortávolságnak pedig 50 centimétert válasszunk. A borsmentát évente kétszer szokták megszedni. (Persze a lakásban, illetve a kertben dézsában tartott fűszernövényt bármikor szedhetjük.)

Legértékesebb része a levele, amelyet lehetőleg a bimbók megjelenése előtt válasszunk le a szárról. Nagyobb területen, az első szedéskor, érdemes sarlóval visszavágni a növényeket 5-6 centiméteres csonkra, majd az erről sarjadó állományt a nyár végén ismét megszedni.