Azok a gyerekkori dallamok

– Mikor kiderült, hogy az új állomáshelye Magyarország, tudta egyáltalán, hová jön, hallott valamit rólunk?
– Őszinte leszek: fogalmam sem volt. Először is, azt sem tudtam, hogy Magyarországon a Honda jelen van, ráadásul egy komplett céggel. Aztán hazamentem, elmondtam a feleségemnek a hírt, hogy hová küldenek bennünket, s elővettük a térképet. Hogy legalább földrajzilag el tudjuk helyezni. Örültem, amikor megláttam, hogy Európába jövünk. Ebben elsőre nem voltam biztos.
– Vissza tudna emlékezni, hogy mielőtt idejött, miket hallott Magyarországról?
– Vissza, mert egyszerű a válasz: semmit.
– Se Puskás, se paprika, se Piroska?
– Nem, ilyeneket nem hallottam. Azt tudom, hogy Japánban van egy híres magyar, igen népszerű nálunk. Egy matematikus, aki a japán matematikai olimpián is jeleskedett, s talán Tokióban tanít. Sőt, ha jól tudom, emellett remek zsonglőr is. Frankl Péter a neve, ha jól emlékszem.
– Kapott otthon valamilyen használati utasítást hozzánk? Mire kell vigyáznia, milyen nehézségekre készüljön fel?
– Nem. Magyarország uniós tagország, így nagyobb meglepetések nem érhetik az embert. Persze, volt bennem egy kis stressz, hiszen egy idegen országba jöttem, még akkor is, ha előtte fokozott tanulásba kezdtem.
– Talált magyartanárt Japánban?
– A feleségemnek több ideje volt, ezért ő fogott neki az intenzív készülődésnek, és kerített egy remek magyartanárt, egy debreceni fiatalembert. Én kicsit kullogtam utánuk a leckékben. Az önök nyelve nagyon nehéz, még mindig nem beszélek rendesen magyarul. Viszont rengeteg kulturális hasonlóságot találok, s ez a közös gyökerekre utalhat.
– Mire gondol?
– Magyarul azt mondom: víz, japánul ugyanez míz. Magyarul azt mondom só, japánul ugyanez sjó. Az élet legfontosabb elemeit ugyanúgy hívjuk, ugyanúgy mondjuk. Ráadásul a magyarok eredetileg Közép-Ázsiából indultak nyugat felé, mi pedig ugyanonnan kelet felé. És hát a zenei hasonlóságok! Nem véletlenül népszerű például Sebestyén Márta Japánban.
– Köszönjük, hogy elfogad bennünket rokonoknak! De maradjunk a zenénél. Sebestyén Márta éneke, ízig-vérig magyar muzsikája mit mond egy japán fülnek?
– Mintha a legszebb japán dalokat hallanám a gyerekkoromból. Úgy ismerkedtem meg a világhírű énekesnő dalaival, hogy még Tokióban a magyartanárunk azt javasolta, hallgassunk sok magyar zenét, mert így közelebb kerülünk a magyar kultúrához, érzésvilághoz. Adott néhány lemezt, köztük Sebestyén Mártáét is. Azonnal megfogott.
– Nem véletlen tehát, hogy a Honda világhírű énekesünk mögé állt, akinek egyébként életében először lett önök által szponzora.
– Nem véletlen, de nem az én személyes ízlésem döntött, mint ahogy a japán vállalati kultúrában a személyes, a szubjektív elem nem játszik akkora szerepet, mint esetleg más nemzeteknél. Sebestyén Márta a területe legjobbja. Amit csinál, az a teljesítmény, ugyanazt a prémiumkategóriát képviseli, mint a Honda a saját területén.
– A cégnél a magyar alkalmazottak más mentalitással állnak a munkához, mint a japánok? A japánok állítólag dolgosabbak, pedánsabbak, mint mi…
– Ezzel nem értek teljesen egyet. Az alapok, a gyökerek mindenkinél azonosak. Valamennyien azt akarjuk, hogy az emberek boldog legyenek. Hogy mi magunk boldogokok legyünk. A Honda filozófiája: szerezzünk örömöt az ügyfeleinknek, az alkalmazottainknak, a társadalomnak. Ezt professzionális termékkel és teljesítménnyel, jó munkakörülményekkel igyekszünk elérni. Kellemes csalódás ért egyébként, mikor megismertem a magyar munkatársaimat.
– Ennél a magyarországi japán cégnél a magyar vagy a japán mentalitásból találni többet?
– Nálunk jól kiegészíti egymást a japán technológia, alaposság, korszerűség a magyar vállalkozó szellemmel és derűvel.
– Mennyi energiát fordítanak arra, ha fordítanak, hogy japán cégként részt vegyenek Magyarország életében, az itteni folyamatok részesei legyenek?
– Nem viselkedhetünk úgy, mintha semmi közünk nem lenne ahhoz a környezethet, amelyből élünk. Azon túl, hogy kitűnő minőségű személyautókat és motorkerékpárokat gyártunk és értékesítünk, fontos az is, hogy az emberek közel érezzenek minket magukhoz.
– Vannak már magyar barátai?
– Néhány. Sok időt töltök a munkatársaimmal, és a családjaikat is szeretném megismerni. Amikor csak lehet, utazom, hogy felfedezzem Magyarországot.