Méhész a csúcson

– Nem is akármilyen – állítja Nagy István pécsi méhész. – Valószínűleg nagyon eredményes lehetett a család méhészete, hiszen a felcseperedő Edmund egyre több időt és pénzt volt képes egyáltalán nem olcsó szenvedélyére, a hegymászásra fordítani.
– Miből következtet erre?
– Hegymászóruháján nincsenek ott a gazdag támogatók emblémái. Ez a korabeli fotókról egyértelműen kiderül. Noha már fiatalon a magasság bűvöletében élt, mégis a tengerszint közelében maradt. Iskolái után beállt dolgozni apja méhészvállalkozásába, s így teremtette elő a drága felszereléshez szükséges anyagiakat.
– Milyen testalkatú volt Hillary?
– Csenevész kisgyermek volt, ám kamaszkorára langaléta fiatalemberré nőtt. Az oxigénhiányos közeg elviselésére igen előnyös tulajdonsággal áldotta meg a jóisten. Magas, vékony, szikár alkata ellenére tüdejének kapacitása az ötliteres átlaggal szemben hétliteres volt.
– Vajon minek köszönhető ez?
– Bocsássa meg nekem a méhész elfogultságát, de nem kizárható a méz vagy a pempő, esetleg a fehérjében és ásványi anyagokban dús virágpor jótékony hatása.
Hillaryt ugyan nem a méhészkedése tette világhírűvé, de ő egyetlen olyan méhész, akit az angol királynő lovaggá ütött. Hazájában, Új-Zélandon is nagyon népszerű volt. Még életében felkerült a képmása az ottani ötdolláros bankjegyre.
A Pécsett élő Nagy István írói vénával megáldott méhészboltos-méhész. Mecsekaljai jegyzetek címmel a Méhészet szaklapban állandó rovata van. A februári számban a baranyai mediterrán télről írva másokkal is megosztotta a természet iránti rajongását – talán meg sem érdemeltük, hogy a karácsonyi ünnepekre ilyen gyönyörű, patyolatfehérbe öltöztették az angyalkák a Mecseket.