Elegük van a románoknak is

Január 10-én kezdődött a román gazdák és fuvarozók tiltakozása. Ugyan a mozgatórugók között jelen van az uniós zöldpolitika, de elsődlegesen az orosz–ukrán háború hatásának tulajdonítják a lecsúszásukat, egzisztenciá­lis okok miatt vonultak utcára. 
Románia, mint a háború elsődleges gazdasági hatásainak és az ukrán gabonadömpingnek a front­országa, évekig két számjegyű inf­­lációval küzdött, a földművelés számára nélkülözhetetlen műtrágya ára és általában a termelés költségei megsokszorozódtak. Majd a tranzitra szánt, ámde mégis az országban maradó és piacra jutó ukrán gabona lenyomta az értékesítési árakat, kiszorítva a piacról a helyi gazdákat. Mindehhez hozzácsapódott az ágazat politikai mostohagyerek volta, amely a hagyományosan erős érdekérvényesítő közszférával szemben sohasem tudott magának egy koherens, fejlesztésre fókuszáló agrárpolitikát kiharcolni. Jószerivel évtizedek alatt sem fogalmazódott meg önálló gondolat az uniós tá­mogatáspolitika alkalmazása és a brüsszeli célok túlbuzgó másolásán túl. Ehhez sokban hozzájárult az instabil politikai berendezkedés, a folyamatosan és gyakran változó koalíciós kormányokkal. 
Elsőként a fuvarozók vonultak ki a közutakra, akik már a múlt évben jelezték, ha problémáikra (a magasra ugró kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvények, valamint a dömpingárak) nem javasol a kormány megoldást, tiltakozó akciókba kezdenek. 

Megrekedt tárgyalások 
A forgalomlassító tüntetéshez csatlakoztak a gazdák is, de országosan még csak elszórtan. Döcögve indultak a tárgyalások: Florin Barbu me­zőgazdasági miniszter már az első napon szóvá tette, hogy a felhívás a román szélsőjobb közösségi felületein terjed, így azt pártpolitikai indíttatásúnak minősítette, továbbá az egyébként magyarellenes AUR-nak (Románok Egyesüléséért Szövetség) tulajdonította. Az országos méretűre szélesedett tiltakozáshullámban, az egyeztetések első köre után azzal próbálta visszazárni a fedőt a fortyogó indulatokra, hogy lezártnak tekinti a tárgyalásokat, további követelések teljesítésére nem hajlandó. Miközben tudhatta, csupán a gazdatársadalom egyik szereplőjével állapodott meg. Ez a megegyezés vált aztán a kormányzat politikai válaszában irányadóvá. Vállalták, hogy a támogatásokat sürgősségi eljárással kifizetik, az ukrán gabonaimport miatti veszteségeket megtérítik, kamattámogatott hiteleket nyújtanak, hektáronként 100 euró támogatást adnak a 2022. őszi vetésű növények után, aktualizálják a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adóját kompenzáló állami támogatás összegét, tisztázzák, milyen feltételek mellett mentesülnek a gazdák a parlagoltatásra és a vetésforgóra vonatkozó uniós előírások alól, egyenértékűsítik – megkönnyítve ezzel a traktorok vezetésének szabályait – a B és a TR kategóriájú, illetve a B1 és a TR1 kategóriájú jogosítványokat, felülvizsgálják a haszonbérleti szerződések minimális időtartamáról, illetve a legelők koncesszióba adásáról szóló törvényeket – írta meg az Agerpres. 
Egy lapunknak nyilatkozó gazda megjegyezte: nemcsak a támogatások kifizetésével, hanem annak mértékével is gond van. Mint mondta, a román állam gyakorlatilag saját forrásból nem tesz hozzá semmit az uniós támogatás összegéhez. Míg korábban 180 euró körül volt a támogatás – ami uniós szinten a legalacsonyabbak közötti –, addig most ezt 160 euró körüli összegre csökkentették, ami megfelel az uniós­ hozzájárulás összegének. 
A kezdeti minimalista célokból – a gazdatársadalmon belüli megosztottság eredményeként – körvonalazódott egy 76 pontosra hízott követeléslista, amiben benne voltak a fuvarozók igényei és az alapvetően ágazatidegen célok is, például a parlament létszámának csök­­kentése vagy a medvetörvény gyakorlatba ültetése. Az Afumaţi térségében demonstrálók vezetője, Dănuţ Andruș, akinek AUR-os kötődéseket tulajdonítanak, azt nyilatkozta: céljaikat a „román nép nevében” fogalmazták meg, és míg nem teljesülnek, folytatják tiltakozásukat. 
A mezőgazdasági miniszter a Bukarest bejáratainál tiltakozó gazdákról azt nyilatkozta: ők nem mezőgaz­dasági termelők, hanem „uszítók”, míg további követeléseik „aberrá­ciók”. Kijelentéseiért hamarosan bocsánatot is kényszerült kérni. 

Önvédelmet akarnak 
Amikor az ukrán gabona frontországainak agrárminiszterei közös levélben szólították fel az Európai Bizottságot cselekvésre – Nagy István magyar mezőgazdasági miniszter pedig ennek kapcsán a vámok bevezetését sürgette –, akkor Florin Barbu azonnal sietett tisztázni, hogy a maga részéről biztosan nem kérte az EU-ba irányuló ukrán export behozatali vámjának visszaállítását. Kifejtette: „csak annyit kért”, hogy a román gazdák mentesüljenek a vetésforgó és a parla­goltatás alkalmazására vonatkozó uniós­ előírások alól. A Brüsszellel és az ukrán gabona mögötti érdekcsoportokkal való konfrontáció elkerülésének szándéka körvonalazódott akkor is, amikor múlt évben Románia elsőként hagyta ott a kelet-közép-európai országokból alakult csopor­tot a vámmentesség el­tör­lésének ügyében. 
A legtöbb gazdaszervezet egyetért abban, hogy az ukrán gabona tranzitja és jelenlegi vámmentessége nem fenntartható, ezért Magyarország és Lengyelország intézkedéseihez hasonló „önvédelmi” eszközöket követelnek. A romániai fekete-tengeri kikötők kulcsfontosságúak az ukrán mezőgazdasági export szempontjából, mivel Oroszország már nem engedi az ukrán áruszállítást a tengeren, így kénytelenek az árut a szárazföldön eljuttatni a kikötőkbe. A gazdák ­panaszai szerint, miközben csak a gabona tranzitja volt engedélyezve, jelentős mennyiség kerül piacra az országban illegálisan. 
A megengedőbb környezetvédelmi normák között olcsón megtermelt gabona leverte a romániai árakat, úgy, hogy a gazdák eközben jóval magasabb áron és szigorúbb uniós szabályrendszerben termelték a sajátjukat. 
„Ezelőtt két évvel a gabona kilóját 1,5 lejért adtam el, most 70-80 baniért is adták. A költségeink azonban megkétszereződtek, mind a műtrágyát, mind a gázolajat illetően” – idéz egy Bihar megyei gazdát a Bihari Napló. A helyzet súlyosságát érzékelteti, hogy a 2022-es évben Romániában megtermelt gabona aratás után 1,50 lejért volt értékesíthető, majd az ukrán gabonát 30-40 baniért kezdték el értékesíteni a román piacon, rákényszerítve a gazdákra egy rendkívül nyomott árat. Ráadásul hiába raktározzák a termésüket, mert az árak egy helyben maradnak. De nemcsak az ukrán gabonadömpinggel van gond, hanem azzal is, hogy már az ukrán vetőmag is beáramlik. 

Társadalmi támogatás 
Az egyik román gazdaszövetség olyan rendszer kiépítését szorgalmazza, ami követhetővé tenné a gabona útját, belépéskor és kilépéskor végzett mérésekkel garantálva, hogy az ukrán termék nem maradt az útvonalon. Lényeges lenne, hogy a termék távozását elektronikus vámzárral ellenőrizzék, továbbá műholdas eszközökkel kövessék a szállítmány letérését a kijelölt útvonalról, vagy a jármű indokolatlan megállását. A gazdák kilátásba helyezték, hogy ha a követeléseik nem teljesülnek, akkor német, francia és lengyel társaikkal Brüsszelben fogják „az uniós intézmények működését” megbénítani. A közösségi médiában elhangzó hozzászólásokból leszűrhető, hogy széles körű társadalmi támogatottságot élvez a tiltakozás, annak ellenére, hogy a kivitelezése – forgalomlassítások, blokád alá helyezett határátkelők – jelentősen akadályozza a romániaiak mindennapi életét. 
Ez beilleszkedni látszik az egyre erősödő tendenciába – amit közvélemény-kutatások és más mérések is alátámasztanak –, hogy a lakosság a szuverenista, nemzeti érdeket előtérbe helyező politikára rezonál a globális és nemzetközi érdekekkel szemben. A román sajtó időről időre beszámol arról is, hogy az utóbbi hónapokban a szociáldemokraták ugyan vezetik a közvélemény-kutatásokat, de mindkét – egyébként szélsőségesen magyarellenes – nacionalista párt (AUR és SOS) rohamosan erősödik. Ennek ellenére a román kormánypártok továbbra is vonakodnak a globális hatalmi központokkal való konfrontációtól, a nemzeti agrárérdek harciasabb védelmétől. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy idén választási szuper­esztendő lesz Romániában, hiszen európai parlamenti, parlamenti, önkormányzati és államelnöki választásokat is tartanak.