Washington illúziója

Ez egy olyan háború, amelynek soha nem lett volna szabad kitörnie, és nem is történt volna meg, ha az Egyesült Államok jobban viselkedett volna, és ha az USA és Oroszország azt tette volna, amit 1992-től kezdve kellett volna tennie, vagyis kölcsönösen tiszteletteljes és együttműködő kapcsolatot alakított volna ki – fogalmazott Jeffrey Sachs az ukrán–orosz háborúról. 

Az amerikai professzor emlékeztetett.: „Amikor a Varsói Szerződés 1990-ben felbomlott, az Egyesült Államok megígérte Gorbacsov elnöknek, hogy a NATO egy centit sem mozdul kelet felé. Ez az Egyesült Államok és Németország részéről megfelelő kötelezettségvállalás volt, mindkét ország nagyon határozottan vállalta, mert a bizalom, a demilitarizáció és a gazdasági kapcsolatok korszakára volt szükség.” A közgazdász hozzátette: „Sajnos az amerikai döntéshozók már 1992-ben elkezdték megszegni azt, amit ígértek. Elkezdték tervezni a NATO bővítését. Valójában már a kilencvenes évek elején tervbe volt véve a NATO bővítése egészen Ukrajnáig. Véleményem szerint ez volt az Egyesült Államok legnagyobb hibája.”

Jeffrey Sachs szerint az Egyesült Államok „legnagyobb és legveszélyesebb lépése az volt, hogy katonai szövetségét Ukrajnára és Grú­ziára is kiterjesztette, ezzel gyakorlatilag bekerítette Oroszországot a Fekete-tenger térségében, és dön­tően­ csökkentette Oroszország erejét”. A tavaly februárban megindult orosz invázióról az amerikai egyetemi tanár úgy vélte, hogy „teljesen világos, nem Ukrajna meghódítására irányult, hanem arra, hogy Ukrajnát semlegességi tárgyalásokra kényszerítsék”. Mint mondta, ezek a tárgyalások meg is kezdődtek, de „az Egyesült Államok ezután közbelépett, és közölte Ukrajnával, hogy nem írhatja alá ezt a megállapodást úgy, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogassa, ezért tovább kell harcolnia”. Ez vezetett a háború kiterjedéséhez.

„Itt nincsenek győztesek. Mindenki veszít. A legnagyobb vesztes természetesen Ukrajna, hiszen lerombolja az országot a háború. Európa a következő legnagyobb vesztes, mert a gazdasági és társadalmi következmények óriásiak. Az Egyesült Államok is veszít, mert több mint százmilliárd dollárt költött, és mert a világ nagy része nem ért egyet az álláspontjával. A világ nagy része azt szeretné, ha a háború véget érne anélkül, hogy a NATO tovább terjeszkedne” – fogalmazta meg a háború következményeit Jeffrey Sachs. 

Az amerikai közgazdász szerint többféle elgondolás várható a világban. „Az egyik egy integrált Eurázsia, amely a digitális technológiákat, a gyors közlekedést, a városok közötti vasúti és tengeri hajózást használja fel arra, hogy integrálja a világnak ezt a hatalmas régióját, ahol a világ népességének nagy többsége él. Egy másik elképzelés szerint a nem nyugati, azaz nagyrészt a fejlődő, alacsony és közepes jövedelmű államok végre esélyt kaptak arra, hogy felzárkózzanak az észak-atlanti országokhoz, azaz az USA-hoz, Kanadához, az Egyesült Királysághoz és az ­Európai Unióhoz, amelyek az elmúlt két évszázadban nagyrészt a gazdasági fejlődést vezették” – hangsúlyozta, megfogalmazva az Amerikával kapcsolatos álláspontját is: „Washingtonnak még mindig megvan az az illúziója – de szerintem gyorsan eltűnik –, hogy valahogyan ő a globális vezető. De nem lehetsz globális vezető, ha a világ nagy része nem akar követni. És ez a fő lecke, amit az Egyesült Államok ebből a háborúból megtanul.”
Hogy miben különbözik Kína és az Egyesült Államok szövetségpolitikája? Sachs szerint az Egyesült Államok célja, hogy globális hegemón legyen. Peking diplomáciai, pénzügyi és technológiai megközelítése egy fejlett technológiákon alapuló, XXI. századi összekapcsolt világgazdaság kiépítésére irányul. Kína törekvése „nem a hegemó­nián, hanem az együttműködésen, a kölcsönös tiszteleten és a gazdaság globalizációján alapul, egy többpólusú világban” – emelte ki Jeffrey Sachs.