Történelmi vérfürdő

Nem tekintik civilnek az izraeli állampolgárokat – jelentette ki a palesztin Iszlám Dzsihád szóvivője: „Mi nem civileket ölünk. Ez egy katonai társadalom. Ők azok, akik megválasztják a kormányukat.”
Az izraeli hadsereg (IDF) október 13-án figyelmeztette a Gázai övezet északi részén élő mintegy 1,2 millió palesztint, hogy 24 órán belül hagyják el lakhelyüket még azt megelőzően, hogy Izrael teljes körű szárazföldi támadást intéz a térség ellen. A határidőt a figyelmeztetés óta többször meghosszabbították, az IDF pedig bejelentette, hogy logisztikai központokat állít fel az invázió sikere érdekében, szárazföldön, tengeren és levegőben is támadást indít. A hadművelet célja a Hamász megsemmisítése, „bevonulás Gáza szívébe”.
De hogyan történhetett meg, hogy a világ egyik legjobban védett országának katonáival álmukban végeztek az őrhelyükön motoros terroristák? Milyen megtorlás várható Izrael részéről? Milyen következményei lehetnek az izraeli háborúnak? 
 

– A terroristák egy meglehetősen egyszerű, de hatékony taktikát alkalmaztak: felhasználták az izraeli katonák szokásait. Tudták, hogy a riadó alkalmával nem viszik magukkal fegyvereiket, ahogy azt is, hogy a sziréna hangja még a lövésekét is elnyomja. Hogy erre a tudásra hogyan tettek szert, arra jelenleg nincs válaszunk – mondta el lapunknak Somkuti Bálint. 
Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója rámutatott arra is, hogy arra az öt-hatezres rakétaesőre, amely a támadás részeként megindult Gáza felől, nem lehetett senki felkészülve, a kifejezetten erre a célra létrehozott Vaskupola védelmi rendszert is sikerült túlterhelni vele. Az akció során számos teljesen felkészületlen határőrállomáson és katonai bázison is sikerült rajtaütni. 
Hogy történhetett ez meg? A szakértő szerint az úgynevezett összbiztonsági erők hibáztak óriásit. Egy ilyen típusú támadásra egyáltalán nem voltak felkészülve. 

– Nem tudom elhinni, hogy akár valamelyik titkosszolgálatnál, akár a katonai alakulatokban – a belpolitikai feszültségek ellenére – lettek volna olyanok, akik egy ilyen típusú támadás előkészülete fölött szemet hunytak volna annak reményében, hogy utána a saját politikai meg­győződéseik szerint alakulnak az események. Ez már hazaárulás lenne – mondta azt a feltevést cáfolva, hogy „valaki nyitva hagyta volna Izrael ajtaját a támadók előtt”. – Nem egy nagy hiba, hanem kis hibák sorozata, az éberség lanyhulása előzte meg ezt a támadást – hangsúlyozta. 

A biztonságpolitikai szakértő szerint egyelőre nem nagyon látni, mi volt a Hamász célja ezzel a támadással. Az biztos, hogy megindult a közeledés az arab államok és Izrael között, már Szaúd-Arábiával is előrehaladott tárgyalások folytak egymás kölcsönös elfogadásáról, így most a folyamatba komoly éket vert a jelenlegi hadművelet. Izrael számára ugyanis csak egy válasz lehetséges, ez pedig a Hamász jelentette veszély felszámolása, ami viszont egy komoly, civil veszteségekkel járó szárazföldi hadművelettel valósulhat meg. Az is igaz, hogy a palesztin kérdés háttérbe szorult a világban zajló folyamatok miatt, most a Hamásznak sikerült elérnie, hogy ismét az érdeklődés középpontjában kerüljön – tette még hozzá. 
Somkuti Bálint szerint ugyanakkor egyértelmű, a háború izraeli katonai győzelemmel fog véget érni, a kérdés, hogy milyen áron, mekkorák lesznek a civil veszteségek, és a vérontás milyen hatást fog gyakorolni a világ közvéleményére. Egy biztos: ilyen szintű rombolás, egy ilyen szintű kegyetlenség nem maradhat és nem is fog következmények nélkül maradni. Egy történelmi jelentőségű támadás történelmi jelentőségű következményekkel fog járni – utalt a jövőre a biztonságpolitikai szakértő.
Izrael Állam megalakulása óta folyamatosan „harcol a békéért”. Körülbelül tízévenként kitörnek a harcok. Ha ez a mostani konfliktus eszkalálódik, akkor már a hatodik arab–izraeli háborúról beszélhetünk. 
S hogy mikor lesz ennek az „örök konfliktusnak” vége? 
Golda Meir – aki egyike volt an­nak a tizenkét politikusnak, akik kézjegyükkel elláthatták Izrael Állam függetlenségi nyilatkozatát 1948. május 14-én – sokat idézett mondása szerint: „A béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik gyermekeiket annál, ahogy minket utálnak.”