Megtartó és teremtő erő

Október 15-én azokat az asszonyokat és lányokat ünnepeljük, akik kulcsszerepet játszanak a klasszikus vidéki értékek, a gazdaságok, a háztartások és a helyi közösségek fenntartásában. A falusi nők nemzetközi napját az ENSZ közgyűlése hívta életre 2008-ban. Bár a világ lakosságának mintegy egynegyedét teszik ki, a mezőgazdaságból származó bevételeknek mindössze egy százaléka jut nekik. Sokan ma is nehéz fizikai munkát végeznek, és tevékenységüket gyakran nem kíséri sem megfelelő elismerés, sem elegendő támogatás.

KözéletBalogh Boglárka2023. 10. 15. vasárnap2023. 10. 15.

Fotó: BearFotos

Fotó: BearFotos

Jókedvű nők szigete

Fotó: Jean-Luc LUYSSEN

A Rigai-öbölben fekvő Kihnu Észtország hetedik legnagyobb szigete, négy falujának lakosságszáma mégis alig éri el hatszáztízet. Mivel a férfiak ősidők óta halászattal foglalkoznak és az év nagy részét a tengeren töltik, a falvak mindennapjait a nők irányítják. Vezetik a traktorokat, felszántják a mezőket, heringet szárítanak, fát aprítanak, a szigeten a közösség irányításától kezdve a gyermeknevelésig minden rájuk hárul. A viszonylagos elzártságnak köszönhetően a helyi nyelvjárás, a tradicionális zene, de leginkább az asszonyok kézművessége különleges kulturális értéket teremtett, így nem csoda, hogy Kihnu 2008-ban az UNESCO kulturális örökségének listájára került. A falu asszonyai szívesen látják a turistákat, ilyenkor nemcsak horgászversenyt tartanak, de a kötés és a hímzett szoknyák készítésének rejtelmeibe is beavatnak. A jellegzetes szőtteseknél a színek összeállításának igen nagy a jelentősége. A piros és a rózsaszín, a rózsaszín és a fehér, a zöld és a sárga a leggyakoribb színszomszédok, jelentésük a boldogság és az arra való képesség, hogy mindenben meglássuk a szépet.
 

Hínárszedő asszonyok

Fotó: EcoPrint

Míg Zanzibárt leginkább csak a fűszerek szigeteként emlegetjük, az 1980-as években egy újabb ágazat alakult ki, méghozzá a tengeri hínárral való kereskedelem. Ezt az iparágat manapság a helyi nők tartják kézben. Maga a munka igen aprólékos és időigényes, amiért az átlagos gazdálkodó mindössze 18 fontnak (kb. 8000 forint) megfelelő összeget kap havonta. Sok férfi gondolta úgy, hogy nem éri meg a fáradságot, és jövedelmezőbb lehetőségeket keresve a halászatban vagy a turizmusban helyezkedtek el. Így a nőkre maradt a feladat, hogy a tengeren hínárt termesztve dolgozzanak. A tanzániai hínárt nagyrészt az Egyesült Államokba, Dániába, Svédországba, az Egyesült Királyságba és Kínába exportálják, ahol kozmetikumok, gyógyszerek és élelmiszerek alapanyagaként dolgozzák fel. A hínártermesztésnek Tanzániában azonban nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi jelentősége is nagy. Egészen a közelmúltig a nők ugyanis mindössze temetés vagy esküvő alkalmával, esetleg beteglátogatás céljából hagyták el a házukat. Elszigeteltségük otthonaik építészetében is tükröződött, ahol a bejárati ajtóknál elhelyezett kőpadok tették lehetővé a férfiak számára, hogy a nők magánéletének veszélyeztetése nélkül fogadják a látogatókat. Kezdetben néhány férj ugyan válással fenyegetőzött, nem értettek egyet a feleség szabadabb életvitelével, aztán kénytelenek vol­­tak belátni, hogy az asszonyok munkájáért járó pénz igencsak elkel a háztartásban. A gazdálkodás egyben azt is jelenti, hogy a nők ahelyett, hogy pénzügyekben a férfiakra tá­masz­kod­nának, megvásárolhatják saját élelmiszereiket, és nagyobb eséllyel fedezhetik a gyermeknevelés költségeit, a család orvosi számláit. A hínár így többek közt az asszonyok függetlenségéhez is hozzájárul.

A Kazanlak-völgy rózsái

Fotó: Daniel Balakov

A Rózsák völgye a Balkán-hegység lábánál húzódó 3300 négyzetkilométernyi terület, amelynek speciális éghajlatát a hegyek formálják, megállítva a hideg téli szeleket. A különleges természeti adottságnak köszönhetően a szirmokból kinyert olaj a legjobb minőségű a világon, így nem csoda, hogy a völgy évszázadok óta a rózsaolaj előállításának központjává vált. Ma a világ rózsaolaj-termelésének hetven százaléka innen származik.
Bár a rózsatövekkel egész évben foglalkozni kell, maga a szedés május közepétől június elejéig tart. A 2-3 ezer négyzetméternyi rózsaültetvényt birtokló termesztők összegyűjtik a családjukat és önál­lóan készülnek a rózsaszedésre, a nagyobb területtel rendelkezők azonban rózsaszedőket bérelnek és a leszedett virág kilogrammja után fizetnek a munkásaiknak. Mikor eljön a szüret első napja, az egész völgy korán kel, mert a hajnal a legtökéletesebb a szirmok gyűjtésére, ilyenkor a legkoncentráltabb az illóolaj-tartalom. Az asszonyok kesztyűt húznak, ugyanis a rózsákat szigorúan kézzel szedik le. A szirmokat fűzfaágakból készült, nagy kosarakba rakják és a rózsafeldolgozó üzembe szállítják, ahol préseléssel állítják elő az értékes rózsaolajat. Egy literhez négy-öt tonna virágszirom szükséges, így érthető, miért olyan drága (a piaci ára 14 ezer euró/kg), és miért nevezik a bol­­gárok folyékony aranynak.
 

Egyre többen a hazai agráriumban

Magyarországon az elmúlt évtizedben növekedett az agráriumban foglalkoztatott nők aránya. Egy 2020-as hazai felmérés szerint a gazdaságok tulajdonosainak 28 százalékát teszik ki, míg a gazdaságokban dolgozó női alkalmazottak aránya ennél jóval magasabb. A felmérés azt is kimutatta, hogy a hölgyek nyitottak az agroturizmus vagy a termékek közvetlen értékesítésének innovatív formái felé, és jellemzően figyelembe veszik a környezetvédelem és a fenntarthatóság egyre fontosabb szempontjait is.
Az agrárium XXI. századi átalakulása, az automatizáció és a digitalizáció térnyerése – amit a hazai agrárpolitika jelentős beruházási programmal támogat – egyre több lehetőséget nyit a nők gazdasághoz kapcsolódó szerepvállalásában, hiszen napjainkban ez a tevékenység már nem csupán a fizikai munkavégzéssel azonosítható. Ám míg az európai államokban mind inkább megtörténik a vidéki nők felzárkóztatása, a megbecsülésük és a társadalomban elfoglalt helyük is pozitív irányban változik, a világ különböző pontjain még más a helyzet.


 

 

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek