Félni vagy élni vele?

„Az idő pénz” ismert szólás mellé napjainkban szorosan felzárkózott még egy megszívlelendő bölcselet: az információ tömör. Magunk is láthatjuk: a közösségi oldalakon szótöredékek, pár másodperces videók terjednek, a streaming csatornákon tarolnak a rövid epizódokból álló sorozatok. Ezt a kortünetet vették alapul a lassan négy évtizeddel ezelőtt Kaliforniában indult TED (Technology, Entertainment, Design)-konferenciák, amelyeken tudósok, kutatók, vállalkozók, szak­­emberek tartanak rövid, rendkívül lényegre törő előadásokat meghatározott időkeretben. A nonprofit szervezet ma már évente megrendezi, sőt mások is megszervezik a saját TED-es konferenciájukat – ezek egyik erőssége a tudomány közvetítése és népszerűsítése.

November 10-én a Neumann János Egyetemnek köszönhetően Kecskemétre érkezett a nagy presztízzsel bíró előadás-sorozat (a világon minden érdeklődőhöz elér azáltal, hogy az átlagban 12 perces előadások videó formájában megjelennek az interneten). Dr. Csizmadia Norbert, a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke már megtapasztalta, milyen a TEDx piros, kör alakú szőnyegén állni: amikor az egyetem felkerült a nemzetközi térképre, 2020-ban a Budapesti Metropolitan Egyetem TEDxMETU konferenciáján előadóként szerepelt.

A TEDxNeumann Konferencián 16 előadó lépett a piros szőnyegre: az Egyesült Arab Emírségekből, Dél-Koreából, Indiából és Nagy-Britanniából érkeztek előadók, akik mellé természetesen magyar szakemberek is csatlakoztak, köztük a házigazda intézményből. Többek között a ragasztástechnika, a hidrogéntechnológia, a film és az innováció kapcsolata, a startupkultúra, az okosváros és a fenntarthatósági témák mind-mind aktuálisan reagáltak a jelenkor kérdéseire, az egyetem kutatás-innovációs portfóliójának megfelelően.

„A jelen bajnokai – a jövő hősei” szlogen a hazai és a nemzetközi generációs találkozásokra utal – hangsúlyozta dr. Fülöp Tamás, az egyetem rektora. A TEDxNeumann Konferencia egy olyan programot mutatott, amely a jelenben játszódik, de a jövőről szól.

A Google egyik vezető közgazdásza 14 évvel ezelőtt azt állította, hogy

 ugyanis semmilyen területen nem lehet újat mondani a számok elemzése nélkül. Ez ma a tudomány nyelvtana – erősítette meg előadásában Granát Marcell adattudós, aki szerint napjainkban az adatalapú gondolkodás a jeligéje mindennek.

Félni vagy élni vele? – tette fel a kérdést Szabó Lóránt, az NJE Mesterséges Intelligencia Tudásközpont igazgatója a mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatosan. A konferencián az orvosi diagnosztikától a filmgyártásig számos vetületéről esett szó a pódiumon. Nehéz megemészteni Dudás Viktor filmszakértő szavait, miszerint a filmgyártás minden szegmensében otthonosan mozog az MI a forgatókönyv-elemzéstől a LED-es hátterek megalkotásán át a hangtechnikáig. Gyakorlatilag ki sem kell mozdulni a stúdióból, minden helyben létrehozható, a dzsungeltől kezdve az űrhajóbelsőn át a sivatagig. Nem kell utaztatni a stábot, és senki sincs kitéve az időjárás viszontagságainak sem.

Dr. Dörfler Viktor az elmúlt 25 évben tudósként a nagymestereket tanulmányozta (köztük Nobel-díjasokat és kiváló szakácsokat), üzletemberként pedig mesterséges intelligenciát fejlesztett. Ezzel a kettős tapasztalattal vizsgálja a nagymesterek és inasok relevanciáját és jelentőségét az MI korában. Sokan azt várják, hogy az okostechnológia „eltörli” a tanárokat, azzal érvelve, hogy a tudás elérhető bárki számára, aki akarja. Dörfler Viktor szerint nem egészen így van: az információ ugyan mindenki számára elérhető, de ez még csak sekély tudás. Egyetért Arthur C. ­Clarke­ angol író-mérnökkel, aki szerint „minden tanár, akit helyettesíteni lehet a géppel, azt helyettesíteni is kell”. A tudás azonban mély is lehet, és ehhez nagymesterek, ízig-vérig tanárok kellenek. Erre is hozott egy anekdotát: amikor a kémiai Nobel-díjas Sherwood Rowland első éves egyetemista volt, megkérdezte a felsőbb éves diákokat, hogy milyen tantárgyakat érdemes felvenni. Azt mondták neki: „Bármit, amit a Nobel-díjas Enrico Fermi tanít.” „De Fermi fizikus, én pedig kémikus vagyok!” Erre jött a válasz: „Na és?”