Eltemették Jelenits István piarista szerzetest

Sulyok Tamás köztársasági elnök búcsúbeszédében „Magyarország nevében” hálát adott Jelenits István életéért és azért a „nyíltszívű és magabiztos reménnyel felvértezett szellemiségért, amely sugárzott belőle”.

Az államfő kiemelte

Sulyok Tamás felidézte: Jelenits István gyermekként közelről élte át a második világháborút, édesapja hadifogságba esett, hazatérve pedig, mivel vidéki jogász, tisztviselő volt, a kommunizmus számkivetettje lett. Jelenits Istvánnak ezért már gyermekként is dolgoznia kellett, hogy a család meg tudjon élni.

De Jelenits István neveltetéséből adódóan bízott benne, hogy a rossz legyőzhető a jóval. Mindig a pozitívumokat kereste, a mélységekből a magasságok felé tekintett, az ég pedig oltalmába vette – mondta.

Kitért arra is: Jelenits István családjának a háború idején a piarista atyák adtak szállást, majd még közelebbről megismerhette a kalazanciusi lelkületet, amikor a Piarista Gimnázium diákja lett.

Egy új világba lépett be, egy erősen összetartó közösségbe, ahol tanár és diák vállvetve, együtt építette újjá háborúban szétlőtt gimnáziumát.

Jelenits István ennek a piarista közösségnek lett a tagja, és ez az egész életét meghatározta.

Kiemelte: Jelenits Istvánnak volt érzéke ahhoz is, hogyan kell boldogulni az egyházellenes korban. Bár megszüntették a cserkészetet, ő tovább foglalkozott a rábízott gyerekekkel, és a cenzúrát kikerülve, álnéven publikált a Vigília folyóiratban.

Azt is mondta: noha a felvehető szerzetesek létszámkorlátozása miatt éveket kellett várnia, hogy beléphessen a rendbe, ő nem változtatott pályáján, kivárta, hogy piarista lehessen.

Sulyok Tamás kitért arra is:

Mindezek mellett könyveket írt, rendkívüli irodalmi esteket tartott, vezette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika tanszékét, továbbá baráti kapcsolatot ápolt a magyar irodalmi és kulturális élet számos meghatározó alakjával Pilinszky Jánostól Latinovits Zoltánig.

De szerepe, rangja, kitüntetései mellett is mindig ugyanaz az ember maradt.

– fogalmazott a köztársasági elnök.

Zsódi Viktor piarista tartományfőnök Jelenits István szavaival válaszolt az élet értelmét kereső kérdésre, amely búcsú idején óhatatlanul felmerül az emberben: „Az ember életének az az értelme, hogy a világ nagyszerűségére, a lét értékére ráeszméljen, és örömének hangot adjon”.

Jelenits István alakját felidézve elmondta: valóban könyvek között élt, a szobája, sőt két fürdőszobája közül az egyik kádja is tele volt könyvvel. De mindig megtalálta a keresett könyvet, vagy ha nem, tudta, honnan kaphatja meg – tette hozzá, megjegyezve, hogy tőle háromszor kérte és kapta meg a II. vatikáni zsinat dokumentumai című kötetet.

Zsódi Viktor megindítónak és példaszerűnek nevezte, ahogy Jelenits tanár úr a betegségét elfogadta. Istenkapcsolatáról szóló sorait idézte: „tudom, hogy ő eszelte ki, hogy így vagyok, nem büntetésként, nem próbatételként. Isten úgy látja, hogy megértem erre. Ezzel taníthat engem is, meg a környezetemet is”.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, aki maga is Jelenits István tanítványa volt a budapesti Piarista Gimnáziumban, a gyászmisén arról beszélt, személyesen is sokat köszönhet egykori hittantanárának.

A bíboros úgy fogalmazott: „lebilincselő volt friss, korszerű és az egyház üzenetéhez hűséges, konstruktív stílusa, amellyel hitünk igazságait és egyházunk történetét bemutatta”.

Elmondta: különös hálát érez azért a tanításért, amit a hittan szakkörön kapott, ahol Jelenits István „megalapozta és megerősítette a Szentírás iránti” szeretetét.

Erdő Péter felidézte: diákként várta Jelenits István vasárnapi prédikációit a diákmiséken, „mert strukturált, rövid, erőteljes és elegáns formában hitbeli élményt közvetített”. Amikor pedig ő maga is prédikálni kezdett, sokszor utólag fedezte fel, hogy nem tud elszakadni tanára stílusától, előadásmódjától.

A bíboros később „külső szemlélőként, de tisztelettel” figyelte Jelenits István tartományfőnöki munkáját. Amikor pedig egykori tanára „késő öregségében még vette a fáradságot”, hogy elmenjen hozzá és megossza vele aggodalmait a tartomány helyzete miatt, újra rádöbbent, hogy

– fogalmazott Erdő Péter.

A temetésen jelen volt mások mellett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára.

Jelenits István szeptember 26-án hunyt el életének 92., szerzetességének 70., papságának 65. évében.