Kora középkori aszkéta szerzetesnő földi maradványait találták meg Izraelben

Mintegy 1600 éve élhetett az a nő, akinek csontvázát a Jeruzsálem óvárosától 3 kilométerre északnyugatra folytatott ásatásokon megtalálták. A régészek a Ramat Slomó lakónegyed építésekor fellelt bizánci lelőhelyen, egy kolostor feltárásakor bukkantak rá. A szerzetesnő nyaka, karja és lába körül nehéz fémabroncsokat viselt, és a hasára is vaslemez volt erősítve. Halála után egy templom oltára alá temették el, ami a különleges tisztelet jele volt.

 Más esetekben nagyon kicsi helyiségbe vagy akár ketrecekbe zárták magukat, sokáig böjtöltek, ostorozták magukat, megvonták maguktól az alvást, sőt, szándékosan tűzbe ugrottak vagy egyéb módon megégették magukat. Küroszi Theodorétosz a Historia Religiosa, vagyis Vallástörténet című könyvében írja le ezeket.

Még az 1990-es években megtalálták két olyan férfi csontvázát, akik szintén sanyargatták magukat, és azt feltételezték, hogy ez az újabban megtalált csontváz is férfié volt, de fogzománcának elemzéséből a Weizmann Intézet kutatói kimutatták, hogy egy 30 és 60 éves kora között meghalt nő maradványairól van szó.

 „A hivatal régészeként számos ásatásban veszek részt, de még soha nem láttam ehhez foghatót" - jelentette ki Zubair Adavi ásatási igazgató.

A bizánci templom oltára alatti többi sírban nők, férfiak és gyermekek maradványai voltak, és a talált érmék és egyéb leletek alapján a régészek úgy vélik, hogy a kolostorban az V. és a VII. század között éltek szerzetesek.

Két másik, szintén a bizánci korban élő nőt több egyház szentként tisztel hasonló aszkéta életmódjukért. Egyikük prostituált volt azelőtt, hogy megtért kereszténynek. A másik édesanyja halála után apjával együtt vonult kolostorba. 

Eddig szinte csak írásos forrásokból lehetett tudni róluk, és a Jeruzsálem melletti lelet régészetileg is alátámasztja a korabeli jelenséget a kutatást végző archeológusok szerint.

„A két jeruzsálemi példán kívül eddig csak egy láncra vert szerzetest találtak Egyiptomban, noha a történelmi forrásokból tudjuk, hogy a szokás hamarosan átterjedt Nyugat-Európára is" - közölte az igazgató a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportállal.

„Úgy vélem, hogy jobban meg kell értenünk a nők szerepét a bizánci időszak kereszténységében" - tette hozzá az izraeli tudós.