Százkét évesen mászta meg a Fudzsi-hegyet egy japán férfi
Akuzava Kokicsi lett a legidősebb ember, akinek sikerült feljutnia a Fudzsi-hegy csúcsára. Rendkívüli teljesítménye a közelmúltban a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült.
Kép: A Fuji hegy Japánban, Fotó: Yosuke Hayasaka , Forrás: The Yomiuri Shimbun via AFP
A 102 éves Akuzava 70 éves lányával, unokájával és annak férjével, valamint a helyi hegymászóklubban szerzett négy barátjával vágott neki augusztus elején a legmagasabb japán hegycsúcs meghódításának.
Félúton már nagy volt a kísértés, hogy feladjam
– ismerte el az AP hírügynökségnek adott interjújában. „Nehéz volt feljutni a hegy csúcsára, de a barátaim bíztattak, és végül sikerült. Azért tudtam végigcsinálni, mert sokan támogattak” – fűzte hozzá.
Akuzava és társai két éjszakát töltöttek a Fudzsi-hegyen, mielőtt augusztus 5-én felértek a 3776 méter magasan lévő hegytetőre.
Az idős ember, akinek lánya segített az interjú kérdéseit megérteni, mert a hallása már erősen meggyengült, arról is beszélt, hogy a korára való tekintettel nem hiszi, hogy biztosan képes lenne bármilyen hegyet megmászni. „Jobb, ha az ember addig mászik, amíg még tud” – mondta.
Akuzava nem az első rekordját állította be a Fudzsin, 96 évesen már megkapta a hegyet legöregebbként megmászó címét a rekordok könyvétől.
Az elmúlt hat évben szívproblémákkal is küzdött, és egy hegymászásból eredő balesetből is meg kellett gyógyulnia.
A veterán csúcshódító három hónapig tréningezett a rekordkísérlet előtt: hajnali 5-kor kelt, órákat sétált, és hetente vett részt hegyi kiránduláson.
A Mebasiban, Tokiótól 241 kilométerre északnyugatra élő férfi otthonának falait hegyekről készült festmények díszítik. Elmesélte, hogy 88 évvel ezelőtt kezdődött hegymászó szenvedélye, és csak az őt körülvevő emberek miatt volt képes mindig visszatérni a csúcsok meghódítása után.
„Azért mászok, mert szeretem. A hegyekben könnyű barátságokat kötni” – mondta.
Szorgalmas tanuló volt, majd gépészmérnökként dolgozott, aztán az állattenyésztésben kapott munkát mesterséges megtermékenyítőként, amit 85 éves koráig végzett.
Mindegy, hogy az ember szeretett tanulni vagy sem, a hegyet mindenki ugyanúgy élvezheti. Az ész nem számított fent. Mind egyenlőek voltunk, és együtt haladtunk előre
– idézte fel.
„A Fudzsi nem egy nehéz hegy, de ezúttal nehezebb volt, mint hat éve” – mesélte arra panaszkodva, hogy nagyon fáradtnak érezte magát, semmije sem fájt, de nagyon lassú volt. Mint mondta, tisztában van vele, hogy már régen túllépett fizikai teljesítőképessége határain, és csak a vele tartóknak volt köszönhető, hogy sikerült felérnie a Fudzsi tetejére.
A jelenleg délelőttönként egy idősotthonban önkénteskedő és műtermében festést tanító Akuzava arról is beszélt, hogy valószínűleg utoljára mászta meg a Fudzsit, erőnlétének egy fele ekkora hegy, mint például az Akagi felel meg, amely 1828 méter magas.
A hegymászás és a festés is időigényes tevékenység, de mindkettő békességgel tölti el – mesélte hozzátéve, hogy a Fudzsiról is több képet szeretne festeni.
