Felújított gabonáskassal nyitott újra a makói múzeum szabadtéri gyűjteménye
Újranyitották a makói József Attila Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét, ahol a térség jellegzetes, száz–százötven éves építményeit mutatják be. A megújult skanzen egy felújított, mintegy 150 éves szántalpas gabonáskassal is bővült.
Kép: Illusztráció
A felújított szántalpas gabonáskas átadásával pénteken újranyitották a makói József Attila Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét.
Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató felidézte,
a szabadtéri gyűjteményt 1980-ban Tóth Ferenc a közgyűjtemény egykori vezetője kezdte kialakítani.
A múzeumépület mögött két egybenyitott telken a térség jellemző épületei - egy putri, gabonás kasok, deszkás hambárok - kaptak helyet. A csaknem öt évtized nyomot hagyott ezeken a száz, százötven éves épületeken, melyek nagyon sérülékenyek. A kisépítmények felújítása tavaly az önkormányzat támogatásával kezdődhetett el, és tavaszra befejeződött - tudatta a muzeológus.
A gyűjtemény márciusban egy újabb építménnyel bővült, egy mintegy 150 éves szántalpas gabonáskassal.
Ez már a negyedik kas a skanzenben, ám mind más típusú. A gabonáskas a makói Szent Gellért utcában egy ház udvarán állt, de már nem gabonatárolásra, hanem galambtenyésztésre használták. Rozsnyai Olivér és felesége adományozták a múzeumnak, felújítását pedig a Szakma-Center Kft. végezte el - közölte az igazgató.
Filus Erika, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója elmondta,
Makón a Marosnak köszönhetően bőségesen rendelkezésre álló fűz és nyárfaféléket használták fel a többi közt építőipari alapanyagként.
A városban a 16-19. század között a vesszőfalú, paticsfalú építkezés volt a meghatározó.
A vesszőből nemcsak lakóépületeket, hanem termény tárolására szolgáló kisépítményeket is emeltek. Ezek a kasok szántalpra épültek, fölül koszorúgerendával, melyek furatában függőleges karókat helyeztek, amibe gerendákat csapoltak, a vázrendszert pedig vesszővel befonták, kívülről sárral is betapasztották, így jobban szigetelt, az apró szemek nem szóródtak ki és a kártevők sem tudtak bejutni. A szánkótalpak lehetővé tették, hogy a kasokat állati erővel el tudják vontatni - tudatta a szakember.
A gabonáskasok helye mindig az udvarban volt, a konyhával szemben, sohasem helyezték magas lábra, alatta ólat sem készítettek, négy sarka alá viszont köveket tettek. A nyeregtetős kis építményt náddal, zsindellyel, később cseréppel borították. Elsősorban szemes terményeket búzát, árpát, rozst, kukoricát vagy lisztet tároltak benne - közölte az igazgató.
