Döglött akták 2.

A történet szálai több mint tizenhat évre nyúlnak vissza. 1992. szeptember 7-én avval búcsúzott a téglási Csiki Éva a nagynénjétől, hogy ha előbb nem, egy jó hétre rá, egy bírósági tárgyaláson bizonyosan találkoznak. Erre azonban már nem volt módja, ugyanis a harmincéves asszony darabjainak nagy részét négy nap múlva találták meg a közmunkások a falu régi temetőjének a sarkában.

A rendőrség a környék átvizsgálását követően annyit azonnal megállapított, hogy a gyilkosság nem a hulladarabok megtalálásának a helyén történt. Ezt követően négyszáz tanút hallgattak meg – ám hiába. Munkájukat különösen az nehezítette, hogy Csiki Éva igen szerette az italt, s ilyenkor nem tudott meglenni férfi nélkül sem. Partnerei közül többen is gyanúba keveredtek, ám végül valamennyien tisztázták magukat.

Ki vagy kik lehettek akkor hát azok, akiknek Csiki Éva az útjában állt? A nyomozók az asszony valamennyi ismert haragosát kihallgatták. Ilyen pedig szép számmal akadt, ugyanis nem csupán az italozó és férfifaló életmód jellemezte, hanem a besurranásos tolvajlás és a betöréses lopás is.

Egy szép napon, 1991. május 4-én aztán különös dolog történt: Csiki Éva bekopogott a hajdúhadházi rendőrőrs ajtaján és bűntársaival együtt feldobta magát. A rendőrök azon nyomban le is tartóztatták az általa megnevezett személyekkel együtt. A vizsgálati fogságból a következő év tavaszán szabadult – annak ellenére, hogy saját biztonsága érdekében kérte: hadd maradhasson fogva.

Néhány hónap múlva találták meg a hulláját.

További részleteket és Kovács Lajos mesterdetektív szakvéleményét a Szabad Föld 2009/2. számában olvashatja.