Döglött akták 5.

– Ebédre legyél itthon! – szólt utána az apja, Till Mátyás. – Legkésőbb egy órára – toldotta még meg az intelmet, majd amikor a fia szerencsésen átjutott a forgalmas túloldalra, becsukta maga mögött a kaput.

Tamás azonban nem érkezett haza az ígért időpontban.

Délután ugyan még nem aggodalmaskodott az apa, hanem a késlekedő fia elé indult a párjával. Este már felvette a rendőrség a bejelentést Tamás eltűnéséről, másnap a tűzoltók fésülték át a környéket, hamarosan pedig a rendőrök is bekapcsolódtak a nyoma veszett fiúcska kutatásának. Igaz, az esetet eleinte az évi több ezer hasonló eltűnés egyikének vélték: néhány nap, és a csellengő gyerek hazatér.

Tamás azonban csak nem akart előkerülni. A kétségbeesett szülők még hetekig járták a környéket – mindhiába. Aztán az élet kezdett visszazökkenni számukra a megszokott kerékvágásba – immáron a kisfiúk nélkül.

Ősszel aztán úgy látszott, hogy fordulat következik a reménytelennek tűnő ügyben: nem is olyan messze attól az úttól, ahol Tamásnak kerekeznie kellett a lovas tanyára, egy elhagyatott hétvégi telken megtalálták a kerékpárját. A szakértők megállapították, hogy nem érte olyan ütés, ami balesetből származhatott.

De akkor mi történhetett azon a bizonyos gyermeknapon Till Tamással?

A nyomozóknak egyre inkább meggyőződésükké vált, hogy a rejtélyes eltűnéshez köze lehet egy közelben lakó kétes egzisztenciájú férfinak, bizonyos Szabó Jánosnak.

Hogy ki is ez a férfi, s hogy végül beigazolódott-e a rend őreinak a feltevése, arról a Szabad Föld 2009/5. számában a Kilenc éve várják haza című cikkben olvashat – hasonlóan több más eltűnési esethez.